kis quiche

Nőnap

2010-03-08T20:07:00.001+01:00

Egy éves a Kis Quiche

2010-01-03T14:55:00.007+01:00

Tavaly ilyenkor, a lencsézéssel kezdtem. A menü idén ugyanaz volt. Viszont a maradék karácsonyi sütemények mellé a hetek óta tartogatott birsalmával kipróbáltam egy hetekkel korábban kinézett desszertet.

(A fotót köszönöm a fotósnak. )

Évösszegzés nem lesz, a bejegyzések gyakorisága kb leképezi a hullámzást. Terveim szerint újabb receptposztok várhatóak, de nem ígérek és nem fogadkozom.

A sültbirshez a szirupot a birsalmasajt előrelátóan lefagyasztott főzővizéből és némi cukorból csináltam. Elég kevés lett, ezért sokszor fel kellett önteni vízzel sülés közben.
Az első fél órában csak a kb fél liternyi sziruppal alufólia alatt pároltam, utána pedig vízzel mindig 1-2 cm-ig felöntve már fólia nélkül. Néha locsolgattam a sziruppal, mikor eszembe jutott, és olyankor pótoltam is a vizet. Legfinomabb a leve volt, de az egész nagyon ízlett.

És nem utolsó sorban: jó, hogy itt voltatok, jó volt veletek ismét.

Aktuális nőügyek

2009-11-29T21:01:00.009+01:00

16 Akciónap a Nőkkel Szembeni Erőszak Ellen.

És a másik ügy, amiben összezár "A" rendszer. Félelmetes, és nagyon veszélyes. Érdekes lenne tudni, számukra mi olyan félelmetes évi néhányszáz nőben, aki otthon akar szülni, és a segítőikben? Nem hiszek abban, hogy valóban veszélyben éreznék a magánprxisukat és vele a megélhetésüket, bár lehet, hogy ők látnak valamit, amit én nem.

Megingatnák a patriarchális társadalom alapjait? Részemről hajrá, de nem tapasztalom, hogy ez történne ma Magyarországon.

Boszorkányüldözés Magyarországon 2009.

Középkori módszerek G. Á. ellen

Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák

- Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye -

Feltehetően gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnák meg G. Á.-t, aki eddig foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állt a bíróság előtt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése szerint G. Á. és vádlott-társai ügyét a Fővárosi Bíróságra helyezik át. Habár a két bűncselekmény büntetési tétele azonos (1-től 5 évig terjed), az emberölés a nyilvánosság előtt súlyosabbnak minősül. G. Á. védői szerint a legújabb szakértői vélemény nem hozott olyan fordulatot az ügyben, ami indokolná az eltérő minősítést.

A bíróság döntése váratlan és érthetetlen. Nem tudunk olyan esetről, amikor kórházi szülész-nőgyógyászt vádoltak volna gondatlan emberöléssel.

A magyarországi otthonszülés G. Á. nevéhez fűződik. Otthon szülni nem tilos, sőt, egy nő az Alkotmány értelmében megválaszthatja, hol, és hogyan kívánja világra hozni gyermekét, ez következik az önrendelkezéshez és az egészséghez való jogából. Az állam ugyanakkor nem teremt megfelelő körülményeket az otthoni szüléshez: a bábák nem kapnak az államtól a munkájuk elismeréséhez szükséges szakmai kódot, ha részt vesznek egy otthon szülésnél, az illetékes hatóság megbüntetheti őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) – a nemzetközi trendekkel szemben – veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést. Habár az állásfoglalások meghaladott, hamis, és nem evidenciákon alapuló szlogenekkel mennek szembe az otthonszülés Nyugat-Európa számos országában bevált és jogszabályokkal biztosított formája ellen, a hazai ügyészségek és bíróságok ezeket tekintik kiindulási alapnak az otthonszüléssel kapcsolatos ügyekben. A Kollégium állásfoglalásai tehát nem ártatlan papírtigrisek: a hatóságok ezekre alapozva, ezek alapján döntenek az otthonszülést végző bábák ügyében. Ennek szellemében jelentik föl lépten-nyomon az otthonszülésnél segédkező bábákat: ha van egy bábánál infúzió, az a baj, ha nincs, az a baj. A jogi és szakmai rendezetlenség miatt bármit tesznek, előbb-utóbb a vádlottak padján végezhetik. Ez nem jogállam, ez középkor.

Habár a nők túlnyomó többségét a kórház nyugtatja meg, van évi párszáz kismama, aki az otthonszülés mellett dönt. Az ő jogaikat tiporja sárba az egészségügyi kormányzat, mely évek óta nem rendezi megnyugtatóan az otthonszülés jogi szabályozását. A hatályos jogszabályaink semmilyen szinten nem tiltják az otthonszülést, ennek ellenére az otthonszülést választó nők, az otthon született gyerekek és az őket segítő szakemberek sorozatos nehézségeknek, diszkriminációnak, közigazgatási és büntetőjogi eljárásoknak vannak kitéve.

A jogalkotók közel húsz éve hitegetik a szülés háborítatlan módját felelősséggel választó édesanyákat és édesapákat az otthonszülésről szóló jogszabályok megalkotásával. Elsőként Mikola István, a Fidesz egészségügyi minisztere ígérte a kérdés rendezését, de sem ő, sem a 2002 óta kormányzó pártok nem léptek az ügyben. Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége alatt megindult ugyan az egyeztetés, ám a vonatkozó törvénytervezet megalkotását a kompetens bábák helyett azon kórházi szülészekre bízták, akiknek nincs – hisz nem is lehet, ha sohasem vettek részt otthonszülésnél – tapasztalatuk otthonszülés terén. Ráadásul az otthonszülés kérdésében a minisztérium azt a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot tekintette kompetensnek, amely hivatalosan is elismeri, hogy elítéli az otthonszülést.

Ebben a jogi, szakmai és politikai környezetben állnak a bíróság előtt G. Á. és társai. Szakértőként a bíróság kénytelen azon szülész-nőgyógyászok, vagy olyan, a szüléskísérés otthoni módjáról információval nem rendelkező egyéb szakértők nyilatkozatára hagyatkozni, akik gyakran még azt sem tudják, hogyan zajlik le egy beavatkozás-mentes szülés, és mi a különbség a szülész-orvosi és bábai szakma felfogás között.

Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a műhibát elkövető orvosok nagy részét felmenti a bíróság, mert egyéb orvostársaik mellettük tanúskodnak, vagy a kórház megállapodik a kártérítésről. Az otthonszülést kísérő bábáknak nincs, mert nem lehet biztosításuk, kórházi háttér hiányában magukban állnak a bíróságon.

Miközben a Magyar Állam súlyos mulasztásban van, amikor nem rendezi az otthonszülés körülményeit, a bábák páratlan meghurcoltatására sehol Európában nem volt még példa. Ezzel ellehetetlenítik Magyarországon az otthonszülést, súlyosan sértve a nők azon jogát, hogy maguk rendelkezzenek arról: hol, hogyan, kivel hozzák világra gyermeküket.

2009. november 27.

Fagy

2009-10-13T00:22:00.005+02:00

Szandálból csizmába. Esőkabát, kesztyű, és a többi.
De nem is ez, hanem a pisztáciafagylalt. Egyelőre itt egy kép félútról. Ajándékba ment, de remélem, még lesz egy fotó a készről is. Három héttel ezelőtt készült különben, és most végleg eldöntöttem, hogy hosszú hezitálás után beszerzek egy fagylaltgépet. Ráuntam a kétóránkénti habverőzésre, mélyhűtőből ki-be, nem akar megfagyni, hűtőállítgatás, félóra alatt csonttá fagy stb stb.

Chili&Vanília receptje alapján, minimális változtatással. Mivel fél liter tejszín volt itthon, annyit tettem bele, és kevesebb tejet. Nem találtam viszont elég édesnek, szerintem beleraktam vagy húsz deka cukrot. Elég zöld lett, azért is szeretnék róla egy fotót. Nagyon finom, van valami marcipánszerű az ízében, pedig tényleg csak pisztáciát tettem bele, mandulát egy szemet sem!.

Spájzolás

2009-10-11T22:28:00.011+02:00

Még mindig nem igazi főzés, csak "be". Az utóbbi két hétből egy eleve teljesen főzés és evés nélkül telt, a többi pedig fokozatos rákészüléssel és "visszatéréssel". Ma viszont egy vasárnapi ebéd keretében megvolt a teljes visszaállás a normál kerékvágásba.
Nagyon jól esett különben a léböjt, úgy tűnik, bejön ez nekem, évi egy-két alkalommal azt hiszem, beiktatom.

A befőzés egyszerű paradicsomeltevést jelent különben. A leforrázott, meghámozott paradicsomot felforralva üvegbe töltöttem, mint a lekvárt, tetejére egy kis légzáró olajréteg került, fedő, száraz dunszt. 9 üveg. A következő paradicsomszezonig nem fog kitartani, de hát így jár, aki az utolsó pillanatra hagyja. Egy szusszra így is elég volt különben. Talán még jövő héten belefér az ajvár, ha ügyes vagyok, de már kápia sem volt a csarnokban sehol, a Hunyadin is kevés helyen.

Többféle paradicsomból csináltam, de nem tudom a nevüket. Volt egy fura fajta, olyan az alakja, mint a töltött paprikáé. Már máskor is főztem ilyet, finom volt. Próbálkoztam félig szárított paradicsommal is Chili&Vanília receptje alapján. Azt hiszem, majd ha lesz egyszer elektromos sütőm, akkor fognak ezek igazán jól menni, a meringue is mindig könnyen pirosra sül, nem elég kicsi ennek a sütőnek a legkisebb lángja sem az ilyen kunsztokhoz. Azért így sem lett rossz ez a félig szárított cucc, különösen langyosan ízlett nagyon. El tudom képzelni előételként ezeket a kis kosárkákat valami krémmel megtöltve. Ez is micsoda hülyeség, októberben kipróbálni egy új paradicsomreceptet. Lehet, hogy jövő nyárig kell várni a következőre!

Ez a chili mg simán csak szép. Fel fogom fűzni cérnára, aztán majd erősítem vele a finom téli leveseket és másokat.

Nyárvégi kedvenceim

2009-09-27T20:42:00.016+02:00

Három étel, amit gyakran készítek. Mindegyik nagyon egyszerű, és általában tuti siker. Kihozza a maximumot a szép zamatos zöldségekből.

sült paprika

Elsősorban kápiából szoktam csinálni, mert azzal a legkönnyebb bánni. Más húsos paprikafajtákkal is kísérleteztem sokat, és gyönyörű, mikor különböző színűek pompáznak a tányéron, csak melósabb.

A sütő aljába alufóliát terítek, és a képen látható módon elhelyezem a paprikát. Elég nagy lángon sütöm, 5-6-os a gázsütőmön.

Ez a kicsit horrorba illő jelenet csak annyit illusztrál, hogy az így megsült paprikákat a rácsról egy nagy tálba dobálom, és fedő alatt hagyom kihűlni. A saját gőzében megpuhul a héja, és utána elég könnyű lehúzni.
A kész paprikát általában apróra vágott fokhagymával, friss bazsalikommal, balzsamecettel és olívaolajjal, vagy ezek tetszőleges párosításával tálalom, de nagyon tágak a lehetőségek.

joghurtos padlizsán

Nálam török padlizsán, és akkor ezt mondhatnám úgy is, hogy török törökparadicsom?

A felkockázott padlizsánt egy olajjal picit kikent tepsiben, pár kanál olívaolajjal meglocsolva sütőbe teszem. Sütés közben néha megforgatom. Bármennyi olajat fölvesz, nem kell bedőlni, elég a pár kanál - bár ezt leírva most elgondolkodtam, lehet, hogy olaj nélkül is ugyanazt az eredményt kapnám?

Mikor elérte a jobb oldalon látható állapotot, kiveszem a tepsit a sütőből. A padlizsánt átnyomott fokhagymával és joghurttal összekeverem, így hagyom kihűlni.
A sütés közben elvesztett víztartalma egy részét valahogy a joghurtból nyeri vissza, szerintem ettől lesz nagyon finom.

tészta hideg paradicsomszósszal

Amíg a tészta fő, a robotgépem dobozos aprítójában összeturmixolok felvágott paradicsomot, pár gerezd fokhagymát, bazsalikomot és olívaolajat. Kész. Több személyre nagyobb turmixban csinálom. Még nem próbáltam ki, hogy jól eláll-e, mindig csak annyit csinálok, amennyi kell.
Hideg levesként is meg lehet enni (inni), akkor tészta sem kell.

Fejenként kb 3 közepes paradicsom, azt nem merem leírni, hogy mennyi fokhagyma, maradjunk abban, hogy ízlés szerint, és 2-3 evőkanál olaj. Őrölt borsot is teszek bele, ha eszembe jut. Most jut eszembe, a másik két receptbe is.

Azt meg csak utólag vettem észre, hogy az első két receptnél a végeredményt meg sem mutattam. Sebaj, majd jövőre.

Piaci felfeldezés

2009-09-27T13:38:00.002+02:00

Ezzel a meglepő dologgal találkoztam tegnap a Hunyadin. Még soha nem láttam ilyet, elsőre egzotikus gyümölcsnek néztem volna, aztán kiderült, hogy suvenir nevű szőlőfajta. Kicsit hitetlenkedtem persze, főleg az írásmódot illetően, de utánakerestem, és tényleg. Másik hasonló külsejű fajta a kecskecsöcsű, ha jól értem.

Engem jégcsapra emlékeztetett, talán még dianás cukorkára (amit utálok, mellesleg) Finom különben, bár nagy kedvencem még mindig az Othello .

Nyári tian

2009-08-30T14:35:00.011+02:00

Sokáig azt hittem, hogy a tian egy konkrét ételnek a neve, de egyszercsak kiderült, hogy az inkább egy ételtípus, pl V. nagymamája ezt hívja tian-nak, amit ma is csináltam. Az ételtípust azóta sem sikerült definiálnom, mert sok hasonlóságot nem tudok felfedezni a két étel között. Talán annyi, hogy sült zöldség, és nem gratin, azaz se besamel se tejfölös tojás nincs, ami rásülne a zöldségre.

Szinte az egész augusztust házon kívül töltöttem, szárazkaján és jobb-rosszabb menzakoszton. Már nagyon elegem volt, ráadásul ez pont akkor törénik velem, mikor a legfinomabbak a zöldségek. Hazajőve aztán egy ideig nem is főztem, csak tömtem magamba teljesen primer formában a zöldésgeket. Nem is csináltam mást egy ideig, csak paradicsomsalátát meg sült paprikát. Egyszer még egy cukkinis-paradicsomos tészta is összejött, de ehhez már vendéget kellett hívnom.

A tianhoz egy fokhagymagerezddel kidörzsöltem a tálat, és kikentem egy kanál olajjal. A képen látható módon vékony karikára ill félkörre vágtam egy cukkinit. Beraktam a tálba úgy, hogy a sorok ne érjenek végig a tálon, és a cukkiniszeletek közé paradicsomszeleteket vágtam. Pici borsot őröltem és olívaolajat öntöttem rá, és beraktam a sütőbe, közepesnél nagyobb lángra.

Mikor már elég jól átsült a zöldség (jobb alsó kép), apróra vágott fokhagymát és bazsalikomot szórtam a tetejére, és pár vékonyszelet sajtot is terítettem rá. Így sütöttem még jó tíz percig.
Lehet vékony padlizsánszeletekkel vagy zöldpaprikával is bonyolítani. A zöldséget jól meg kell sütni, ez nem az az étel, amiben finom, ha roppanós. Csak igazán jóízű paradicsommal érdemes belevágni. Így viszont isteni.

Szilva

2009-08-28T12:48:00.006+02:00

Ez egy kosárnyi szilvából készült lekvár.

+ még ennyi, amit nem is volt érdemes üvegbe zárni, közvetlen felhasználásra lesz...

A kosárnyi szilvát két nagy gáztepsibe szétosztva sütöttem (egy marékkal tartottam meg, süteményhez) kb hat órán át, közben a tepsik egyszer helyet cseréltek. A hat óra igazából 1+5 volt, mert nem akartam éjjel többször felkelni, tavaly emiatt égett le., most inkább elzártam, és reggel újra begyújtottam. Még fél órát bírt volna különben, kicsit túlóvatoskodtam a dolgot, a felső tepsiből ki is mertem egy bögrényi levet - most gondolkodom, hogy azt mire használhatnám.
Szilva fagyiról hallott már valaki?

Augusztus eddig

2009-08-23T11:56:00.018+02:00

Először is vettem egy új biciklit. Ki tudja, mi lesz a sorsa a másiknak, valamivel közlekedni kell. A nyári bicikli mizéria ezzel a lendülettel folytatódott is, bár ezt az induláskor még nem sejtettem.

Taliándörögd (nem is egyszer, de erről később). Kicsike fesztivál, kevés ember, de jó levegő, és remekbe szabott Tilos kert lampionokkal, csodaszép kilátással(rádiós kert, a korrektség kedvéért, mert más rádiók is voltak). Nincs erről saját fotóm sajna, mint ahogy szinte semmiről, úgyhogy linkelés lesz. Lampionos, tüzezős képek itt.

Mielőtt továbbindultam volna Dörögdről Felsőnyékre, megnéztem a térképet, és láttam, hogy az eredeti tervem nem is olyan jó ötlet (mármint hogy biciklivel le a Balatonhoz, átkompozás, vonat és újra bicikli), mert egyedül tekerni kb 70 kilómétert nem is olyan vidám. Egy huszas még elmegy valahogy. Így aztán Dörögdön hagyám frissen beszerzettt kerékpáromat, abban a hitben, hogy majd azzal a bizonyos mikrobusszal vasárnap Budapestre utazik. Elárulom már most: nem utazott. Sem a kisbuszban egyben, sem a kocsiban szétszerelve (nem fért be), sem máshogy. Később sem.

Felsőnyéken igazán remek volt minden, várakozásoknak megfelelően, sőt.

Itt konkrétan érkezem.Kánikulában sál. Hiába no, nem bírom a légkondit.

A hónap szinte egyetlen gasztronómiai (na jó: főzéssel kapcsolatos) megmozdulása is Felsőnyékhez köthető.

Paprikáskrumpli. Ezen kívül volt még bundáskenyér, és utolsó délben a világ leglassabban megsülő tortillája - chappatival.

Ez is a mostani augusztus. Felsőnyékkel egyidőben.

Dörögdön ismerkedtem meg Ninával és Omrival. Francia-izraeli pár Párizsból, akik Ukrajnába indultak valami hippifesztiválra, de vízumprobléma miatt visszafordították őket a határról. Kalandosan eljutottak Dörögdre, ahol a Tilos udvarban is játszottak, gyönyörűen, és mindenkit teljesen elbűvöltek, a zenészek és mindenféle szervezők kézről kézre adták őket, elkezdtek budapesti koncerteket szervezni nekik. Felsőnyékről hazajőve vasárnap beszállásoltam őket a nappaliba néhány napra.
Itt a második dörögdi koncertjükből egy rész, de nem adja vissza a varázst.

Aztán volt életem legszörnyűbb Szigete. Rossz hangulatú munka, szinte semmit nem láttam, arra már nem volt energiám. A Sziget porát a Lukácsban próbáltam kiáztatni a pórusaimból, és ahogy gyalog keltem át a Margit hídon, megláttam a plakátot a másnapi tüntetésre a bringasávért. Túracsapatunk elég nagy arányban képviseltette magát, szerepelünk is ebben a vidám kis klipben. Lehet keresgélni!

Margit hídi kritikus tömeg from bringavideo on Vimeo.

Utána fölkerekedtünk, és elmentünk a Dörögdön rekedt bicikliért. Megúsztuk ezzel a repülőgépflották budapesti támadását augausztus 20-án, és még szép is volt, meg jó is volt.

Itt meg nekünk a Balaton, maga a nosztalgia.
Révfülöpi kikötő. Szép új bicikli.

Ezen kívül voltam még egyéves szülinapi bulin. majd ha lesz képem, kiteszem.

Különben, érdemes volt így összeszedni, nem is volt olyan rossz ez az augusztus. Csak jól esne egy nyaralás mostmár...

Nyár

2009-07-30T23:13:00.005+02:00

-Ezeket most becsomagolom, és egy időre elhagyom a várost.

Egy meggymag meg még egy meggymag...

2009-07-19T22:21:00.002+02:00

-Ígértem még a meggy idején, hogy majd beszámolok.
Gondolom, többen is tövig rágták a körmüket, és a barackszezon
idején már senki nem várta, de most tessék: fotó a meggymaghalomról.
Ez megy a párnába. Nekem tetszik.

Rozmaringos barack

2009-07-19T14:15:00.006+02:00

A rozmaringgal fűszerezett barackos clafoutis után gondoltam egy merészet, és kipróbáltam, milyen a rozmaringos baracklekvár.
Olyan, mint a sima, egy egészen finoman elősejlő rozmaring utóérzettel.

Rozskenyéren kecskesajttal meg aztán pláne!

1,2 kiló barack
24 deka cukor
10-12 cm hosszú friss rozmaring ág.
A rozmaringot kihalásztam, mikor kész lett, és eldobtam.

2 db 0,33 literes üveg lett belőle, és még egy nagyobb kóstolónyi, de hát az újdonságot be kell vizsgálni.

Indiai mángoldból

2009-07-16T22:40:00.001+02:00

Ha indiai étteremben eszem, óriási önuralmamba kerül, hogy ne mindig palak paneert rendeljek, kóstoljak meg mást is. Lehet különben, hogy a helyzet csak azért ilyen komoly, mert nemm járok elég gyakran.

Szombaton vettem mángoldot a Hunyadin, és mivel eleve akartam chappatit sütni a reggelihez (Nem volt itthon kenyér, és nem is akartam venni. A chapati pedig annyira, de annyira egyszerű, és lehet belőle egészen keveset is csinálni), eszembe jutott, hogy valami indiaias fűszerezéssel csináljam meg a mángoldot.

Mozsárban szétnyomtam pár szem kardamomot, mustármagot, szegfűszeget, és elkezdtem szárazon pirítani. Uátna olajat öntöttem rá, és beleraktam az apróra vágott lilahagymát, kis darab csilit és a reszelt gyömbért.
Kis sütés után hozzáadtam a csíkokra vágott mángoldot, és a vékonyra szeletelt fokhagymát, római köményt és egy kis colombot. A legvégén ment bele a tejföl.

Úgy tudtam, hogy fel kellene írni a chappati pontos mennyiségeit! Persze így, egy bő hét után már csak remélem, hogy jól emlékszem. A receptek egy része teljes kiőrlésű lisztet ír, de nem mindegyik. Azzal csináltam, finom volt, de korábban próbáltam finomliszttel is, az sem rossz.

15 deka liszt - teljes kiőrlésű rozs
1 dl langyos víz
só

A lsiztet a langyos vízzel elkevertem, és nagyonrugalmas tésztává gyúrtam. Gombóc formában hagytam pihenni egy darabig. Diónyi darabokat csíptem le belőle, amikből mini gömböket gyúrtam, aztán lisztezett deszkán kinyújtottam.
Forró, száraz teflon palacsintasütőben sütöttemki.Mikor már elkezdett sülni, ha a szélét egy kanál hátoldalával lenyomjuk, felpúposodik a tészta. Meg fogom keresni azt a leírást, ahol a jelenség tudományos magyarázata is szerepelt. Addig csak a fotó. A fenti mennyiségből egy tucat chappati lett.

Csokis kuglófformában 07.14.

2009-07-15T16:28:00.006+02:00

Fotó nincs. Illetve valaki csinált, de nem emlékszem, ki. A tortát a Kőleves kertben szervíroztuk. Igazi biciklis kaland (kosárleborulás) is megesett vele itthonról a Kőlevesig, de meg sem kottyant neki.

Az alaprecept egy nagyon csokis süti, hasonló receptekből rengeteg forog, a történelmi hűség kedvéért jelzem, hogy ez itt Bernard-tól származik, aki egy barátnőm anyukájának az ex-pasija.

Attól olyan finom, hogy rengeteg anyag van benne.

30 deka étcsokoládé
20 deka vaj
6 tojás (A recept ötöt ír, de nem figyeltem oda, és lendületből beleütöttem az összeset, ami itthon volt.)
8 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
35 szem rumos meggy
pár kanál meggyes rum
5-6 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Gőz fölött felolvasztottam a csokit és a vajat. Szűrőbe tettem a meggyet, hogy lecsöpögjön.
Levettem a vizes edényről a csokis tálat, egyesével beleütöttem és elkevertem a tojások sárgáját.
Belekevertem a cukor felét (ez nem is fontos, lehet az egész cukrot a fehérjébe adagolni, sőt, úgy még egyszerűbb)
Egy csészébe pár kanál kakaóport szórtam, belepakoltam a meggyet, és megforgattam, hogy érje a szemeket. Ki akartam próbálni, hogy ez tényleg jó-e valamire. A meggyes piskóta és hasonló receptek szoktak olyat írni, hogy lisztbe kell forgatni a gyümölcsöt, akkor nem fog lesüllyedni a süti aljára. A kakaóba görgetés szórakoztató volt, és jól is nézett ki, de azt persze már nem figyeltem meg, hogy leszálltak- vagy sem, ráadásul a tálaláskor fejjel lefelé volt a torta...
A meggyről lecsöpögött rumot (és akár még egy kicsit) a tojásfehérjéhez adtam, és a cukor másik felével felvertem kemény habbá.
A csokimasszába belekevertem a négy kanál lisztet, aztán a felvert fehérjét is.

Kuglófformában sütöttem, amit alakja miatt sütőpapírral nem lehetett kibélelni, szóval nagyon izgalmas volt. Az aljába azért vágtam egy körlapot, alatta kivajaztam a formát, majd a lapot is. A formát már előbb nagyon gondosan kikentem mindenütt vajjal, és beraktam a hűtőbe, hogy rádermedjen.

A kész tészta felét-kétharmadát beleöntöttem a formába, majd rápötyögtettem a meggy egy részét. A darabszám persze nem kötelező, csak itt a születésnap miatt volt fontos. Igazából persze akkor lenne jelentősége, ha az ünnepelt egyedül enné meg. Következő adag tészta, maradék meggy, maradék tészta. Jó forró sütőbe tettem, ettől kicsit hirtelen elkészült (egy idő műlva lejjebb vettem azért a lángot), de a recept 180 fokot ajánl, az jónak tűnik. Őzgerinc, vagy bármilyen más formában is meg lehet sütni, vigyázni kell, inkább maradjon puha, mint hogy kiszáradjon, ez mégiscsak egy moelleux au chocolat.

A sütőből kivéve papírt tettem egy rácsra, arra borítottam. A forma alját hideg vizes konyharuhával hűtöttem. Simán kijött, sérülés nélkül. Kihűlés után kakaóport szitáltam rá.

Somló - Szigetköz via Hanság

2009-07-13T22:06:00.008+02:00

Úton a Somló felé.

Egyre közelebb a Somlóhoz
(hátunk mögött egyébként a vihar is közelít, de mi
előbb érünk oda, és fedél alól, padon ülve, juhfarkot
kortyolgatva, zsíroskenyeret falva várjuk végig míg elül.

Második nap. Eső. Finisben. Cél a beledi állomás.

Harapjunk valamit a beledi húsbolt előtt.
A multifunkci biciklis táska.

Naplemente a Rába fölött. Ellenfény.

Utolsó fröccsözés Győr felé.

Hazafelé a paklikocsiban.

Bicikli váz II. A várakozás

2009-07-08T21:55:00.004+02:00

Újabb fordulatok vannak, haladás nincs.
Az aranykezű szerelőt biciklis baleset érte, lábadozik.
Én csendben reménykedem. A bicikli szegény vár egy idegen műhelyben, a kölcsönbringát lassan vissza kell adnom, előleg a szerelőnél....
Lehet küldeni a pozitív energiát!
(addig is megyek, tekerek egy jót a Dunántúlon)

Naptej

2009-07-04T16:31:00.007+02:00

és mellékhatásai. Avagy ibolyán innen és túl.

Szombaton a piacon azt vettem észre, hogy nem érzem a zöldségek, gyümölcsök illatát.
Szokásom megszagolni a gyümölcsöket és egyes zöldségeket, így választom ki, hogy melyikből vegyek. Különösen jól bevált a módszerem a paradicsomnál. Most viszont azt vettem észre, hogy az orrom cserben hagy, nem érzek semmit.

Talán a tavalyi volt az első nyár, hogy a városban teljesen normál közlekedéshez is kentem magamra naptejet, eléggé elrémiszt, mikor bemondják a rádióban az UV sugárzást. Egyébként nem szoktam testápolót, meg más illatosított szereket használni magamon, csak nagyon tiszta olajakat, vagy azzal készült krémet, és biztos vagyok benne, hogy a naptej miatt nem éreztem semmit, mert ráadásul az ébredés utáni első órákban a szokásosnál is érzékenyebb a szaglásom.

Tehát itt a nagy dilemma - keljek korán (vagy kockáztassak) és menjek naptej nélkül a piacra?

Ennek a bejegyzésnek pedig az a mellékhatása, hogy felfedeztem, észrevétlenül csatlakoztam ahhoz az iskolához, amely szerint a paradicsom gyümölcs. Ugyanis egyetlen más olyan zöldség sem jut eszembe, amit szagolgatnék a piacon. Csak a paradicsom, és a gyümölcsök.

Szombat délelőtt

2009-07-04T14:35:00.015+02:00

Mégpedig egy nyári szombat délelőtt Budapesten. Sőt, Pesten.
Kölcsönbiciklimmel elkarikáztam a Hunyadi térre. Alig voltam még ott idén. Főleg nyáron érdemes, ilyenkor összehasonlíthatatlan a kínálata a Nagycsarnokéval (amivel szép lassan barátságot kötök egyébként, kezdem kiismerni, és megtalálni azt a pár helyet, ahol vásárolok).

Van például rengeteg virág, és aprószemű, teljesen jó sárgabarack 120-ért, rebarbara 500-ért és csudaszép mángold. De ami igazán odavisz így nyáron, mikor a valódi szezon elkezdődik, az a paradicsom, amire végképp nagyon háklis vagyok, nem bírom a vízízű vackokat. A Hunyadin pedig van egy stand, ahol igazán finom, évekkel ezelőtt véletlenül fedeztem fel, azóta visszajárok, eltevéshez is innen szoktam hazaegyensúlyozni a biciklin a teli kosárnyit.

Bár a Kincsünk a piac- osokkal nem találkoztam (múlt heti akciójuk itt), azért volt ismerős is, ráadásul fotóssal megerősített csapat - egy esetleges piacos fotókiállítást tervezgettek.

Kedvenc nénimet hiányolom csak, akit idén még egyszer sem találtam kint, azt hiszem, Terike a neve. Csak tavasztól őszig árul, salátát, spenótot, bazsalikomot, bébicéklát és még néhány dolgot, mind a sajátja. Aggasztó az eltűnése, próbálom kideríteni, mi lehet vele.

A levendula, mait vettem, ha minden igaz, olyan helyről jön, hogy ételbe is tehetem. Van ez a levendulás fagyi, ami roppant csábító, meg egyszer még a trou normand klubban felmerült egy levendulás creme brulée... azt hiszem, a nagyját szárítva téliesítem.

Hazafelé pedig egy másképp - másért kedvenc helyemen, a Mikszáth téren kávéztunk a Lumen teraszán, aminek a léte nagy öröm, mert oly sokáig állt itt ez a jó kis tér csupa ellenszenves vendéglátóssal -nagyon kellett egy, ahova végre jó beülni. Itt ráadásul minden hónap első szombatján brunch van 11-től, ami nagy kedvenc műfajom. Volt már, hogy pont pechünk volt vele, mert egy brunch-napp reggelén akartunk ott reggelizni, de túl korán. Mindenesetre most megjegyzem.

Bicikli váz I. A Törés

2009-07-04T14:34:00.008+02:00

Kedd este, mikor zárás előtt két perccel megérkezve sikerrel postára adtam az NCA elszámolást, és elindultam a Bem mozi szomorú záróbulijára egyszer csak azt éreztem, hogy imbolyog alattam a bicikli. Nagyon fura volt, semmi eddigi hibára vagy sérülésre nem hasonlított. Az úton legalább ötször megálltunk, és próbáltunk rájönni, mi lehet az. Kipakoltam a kosarat, levettem a kosarat, megnéztem nem lazult-e ki a kerék, biciklit cseréltünk - de nem jöttünk rá, mi a gond. A mozinál aztán leszólítottam két futárkülsejű srácot, akik épp a biciklijüket lakatolták le, ugyan szakértsék már meg. Megnézték, szerintük kormánycsapágy, tízperces munka, nyugodtan hazamehetek vele, csak óvatosan. Szép óvatosan haza is jöttem, majd másnap reggel irány a szerelő. Ott derült fény a nagy rejtélyre: a váz bizony egyszerűen el van törve. Egész elöl, a kormánynál (vagyis a muffnál - ezt a szót biciklirészként most hallottam először) az alsó cső, teljesen körbe. Pár milliméteren tartotta össze az őrangyalom, gondolom két ujjal.

Felhívom a figyelmet a felső csövön jól olvasható long life quality feliratra
(bár a bringaboltos tulaj szerint az a cirka 30 év egy biciklinek elég long life)

Első körben ugye az ítélet kuka volt, majd' elsírtam magam, ráadásul azonnal le is támadt az üzletben egy gátlástalan hullarabló, és alkudni akart a csomagtartómra - hihetetlen, hogy valakiben ennyi tapintat ne legyen...

A címből biztosan sejtitek már, hogy nem itt ér véget a történet. Hiszen nem azért van a Recycle Mission, hogy szomorú lányok bicikli nélkül maradjanak! Kaptam egy telefonszámot a biciklivázak legfőbb gurujához, Pajti bácsihoz, hogy csicseregjek ki belőle egy árat, amiért új csövet hegeszt az elrozsdásodott régi helyére (merthogy úgy fest, belülről korrodálódott el a kívülről tök jó állpotúnak kinéző váz, jó eséllyel attól, hogy megfúrták egy helyen, hogy belül vezessék hátra a bovdent, és a lukon szép lassacskán befolyt a víz).

Az összes apró fordulattól megkímélem a kedves blogolvasókat, de azért azt muszáj elmesélnem, mennyire végtelenül lúzer érzés 35 fokban gyalogolni vagy BKV-zni a városban hónom alatt egy bicikliskosárral, amit megtöltenek az első szomorú lendülettel leszerelt kiegészítők, valamint a két lakat.

Ez a kép itt csak azért, hogy az előzőt
kontextusba helyezze (+ a naplemente szépsége)

A jelen állás az, hogy biciklim egy szuperprofi, ám léha srác kezében van, aki majd szétszedés után kiviszi a beteg vázat a guruhoz, Pajti Bácsihoz, és az új vázra pedig visszaépíti a biciklit. Ehhez gyakran kell majd a nyakára járni, bár ebben már más is ígért támogatást.

PS. Talán mondanom is fölösleges, hogy jövő csütörtökön indulunk a nyári bringatúrára a Ság, Somló környékére, a Hanságba és a Szigetközbe...

Clafoutis

2009-06-29T20:55:00.013+02:00

Az első idei, sárgabarackkal.
Eredetileg a franciák magozatlan cseresznyével csinálják. Erős érvük, hogy maggal együtt jobb lesz az íze. Külföldiek ezt azt hiszem, nem érthetik... Én magozott meggyel szoktam egyébként, mivel a meggynek eleve több íze van süteményben. Aki tehát igazit akar, az nem magoz, helyette később köpköd.

Begyújtottam a sütőt.

A sütőformát kibéleltem megvajazott sütőpapírral. Simán kivajazni is elég, valószínűleg.
A forma teljes felületét kiraktam a feldarabolt gyümölccsel.

Összekevertem a tésztát:
2 deka olvasztott vaj
2 dl tej
3 tojás
3 kanál liszt
4 kanál cukor

A hozzávalóknak ez sem az "érkezési", sem a logikus sorrendje. Azért így írtam, mert nekem ezzel sikerült memorizálni a receptet: 5 dolog kell bele: kettőből két egység, kettőből három, és egyből négy. Lehet, hogy másnak ez nem segít, de hátha.

A tésztát a gyümölcsre öntöttem, és beraktam a meleg sütőbe. Öt-tíz perc múlva kisebb lángra vettem. 20-25 perc alatt kész. Melegen, langyosan és hidegen egyaránt finom. Szállítani csak a sütőtállal együtt érdemes, másképp nagyon megsínyli a külcsín.

Könnyű rákapni, mert gyors, csupagyümölcs nyári desszert, úgyhogy figyelmeztetésképp megosztom történetemet a három lányról, akik Mikszáth téri legendás lakásukban egy nyáron át mindennap sütöttek clafoutis-t. Három ember néhány perc alatt el tud tüntetni egy ilyet, de én, ha kicsit összekapom magam, egyedül is elbírok vele. Hogy visszatérjek a történethez: a tanulság nyár közepe felé kezdett kirajzolódni, meglepetésszerű kilók formájában. A látszat tehát, hogy ebben alig van anyag, ne tévesszen meg senkit. Mások egyébként azzal a felkiáltással tömték magukba lelkesen, hogy mivel teljes kiőrlésű liszttel készült, kifejezetten egészséges étel.

Azóta csináltam egyet, amit V. ötlete nyomán rozmaringgal ízesítettem, és tényleg nagyon passzol a sárgabarackhoz, ajánlom kipróbálásra bármilyen barackos sütiben.

Meggy mérleg

2009-06-23T01:36:00.011+02:00

Íme a bejegyzés, ami valószínűleg senkit nem fog érdekelni, vigaszul iderakok legalább egy tavalyi képet. Idén a zuhogó eső és az októberi hőmérséklet miatt ilyenek nem készülhettek, a konyhában kuksolva magoztam, semmi D vitamin....

12-13 kiló tiszta súlyú meggy (leszárazva, kimagozva mérve)
Érdekelne egyébként, hogy mi a súlyarány a száras-magos meggyhez.
Majd legközelebb. Ez egy teli kosárnyi és egy teli vödörnyi volt.

11 üveg meggylekvár (10 közepes, 1 kicsi) - kb 6,7 kiló meggy
azaz: egy üveghez 60-70 deka meggy kell

5 pici üveg Feketeerdő lekvár
1,5 kiló meggyből

8 üveg +1 bol mázli lekvár
2 kiló meggy, kb 1 kiló málna, 0,8 kiló ribizlivelő

3 üveg alkoholban elrakott meggy

1 Feketeerdő torta: 50-60 deka meggy

+ amit közben megettem.

Az egészhez valamivel több, mint két kiló cukor.

A magokból pedig kispárna készül, majd beszámolok arról is.
A szárát kidobtam, annak a hasznosítására még nem találtam ötletet.

A Feketeerdő (Schwarzwald) bűvöletében

2009-06-22T23:35:00.015+02:00

telik a meggyszezon.
Hétvégén szülinapi (85) feketeerdő torta. Szép is volt egyben, és finom is, csak a darabolás okozott gondot egy kissé. Még van rajta mit csiszolni, ha jövő nyárig nem felejtem el a tanulságokat...

Ma pedig, túl nemcsak a tortán, de úgy tíz üveg meggylekváron, a tervek között még mázli lekvárral és kis alkoholban eltett meggyel (és a kezemről ki tudja mikorra kopik majd le ez a ronda kékes árnyalat...) erre a receptre akadtam.

Annyit egyszerűsítettem rajta, hogy a kész lekvárt (amit quittin, fixáló és hasonlók nélkül, cserébe viszont elég hosszan főztem) lehúztam a tűzről, beledaraboltam a csokit, miután megolvadt, még egy percre visszatettem a gázra, hozzáöntöttem a konyakot, és ment is az üvegbe.

Lekvár:
1,5 kiló meggy
10 deka cukor
15 deka étcsoki (+50%-os Cote d'Or)
fél deci konyak

Mivel a meggy jó érett, és édes volt, meg gondoltam, a csokihoz jobb, ha kicsit pikáns marad, csak minimális cukrot tettem bele.

június 16. húsz éve

2009-06-16T20:57:00.004+02:00

Reggel hallgattam a rádióban Orbán Viktor 1989-es beszédét, és elsírtam magam. Milyen fogékony vagyok a patetikus pillanatokra!
Még csak nem is nosztalgia, mert nem voltam a Hősök terén (a politika csak később kezdett érdekelni), egy barátnőmmel a Dagály strandon voltunk kertészek azon a nyáron, aznap is.

A NAVA közzétette a teljes 8 órás felvételt.

Szülinapi mini

2009-06-14T21:33:00.006+02:00

100% teljes kiőrlésű rozs

2009-06-14T20:46:00.006+02:00

Első igazán sikerült kenyerem a címben szereplő paraméterekkel. Nem kemény, nem túl sűrű, mindenhol átsült. Roppant büszke vagyok!

Rozslisztes kovásszal készült, egyik felébe mazsolát is tettem.

Rebarbaratorta

2009-06-12T23:24:00.013+02:00

Régi, jól bevált darab, az alapötlet (narancslé) egy rebarbarás crumble receptből származik, ha jól emlékszem.
Általában istenien tocsog a narancsos-gyömbéres szirupban, és minden ragad tőle, de most egy fantasztikus technológiai újítással ezt kivédtem.
A rebarbara saját ültetvényről származik, így a sovány termés miatt most csak két mini tortára futotta belőle, de a mennyiségeket megpróbálom egy átlagos méretű (vagy 5-6 mini) tortára megadni.

20 deka liszt
10 deka vaj
hideg víz

fél kiló rebarbara
1 narancs leve
2 ek méz
diónyi (lehet nagyobb is) gyömbér
néhány kanál barna cukor

Érdemes a sütés előtti nap félig megcsinálni (akár 2-3 nappal korábban is lehet), de utolsó pillanatban is összedobható azért.

A rebarbarát feldaraboltam, és a mézből, narancsléből, narancshéjból és gyömbérből összeállított pácban beraktam a hűtőbe. A gyömbért fokhagymaprésen szoktam átnyomni. Ebben néhány napig állhat a rebarbara.
A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal, és kis vízzel kemény tésztát gyúrtam belőle. Ezt legalább fél órát kell hagyni a hűtőben állni. Lehet tenni bele egy-két kanál cukrot is, most nem tettem.

A tésztát sütőpapíron kinyújtottam, kibéleltem vele a formát. Papír nélkül is lehet, az kevésbé pazarló, csak kicsit többet kell mosogatni (igazából utálom, hogy a receptek folyton tele vannak olyanokkal, hogy alufóliával meg ezzel-azzal fedjünk be dolgokat, meg béleljünk ki tálakat/formákat, mikor egy fedő is megtenné, vagy egy kicsit hosszabb mosogatással ez kiváltható lenne. Csomó szemetet termelünk így főzés közben feleslegesen. De a sütőpapírt én is sokszor így használom, azzal nyugtatva a lelkiismeretemet, hogy a papír még mindig kevésbé gáz, mintha alufóliát vagy folpackot használnék állandóan). Mivel vajas a tészta, simán is mehet a formába, nem fog leragadni (hacsak nem a leszivárgó sziruptól), nem kell kikenni előtte a formát.
A rebarbarát leszűrtem, és elegyengettem a tészta tetején, 4-5 ek barna cukorral megszórtam, és betettem az egészet az előmelegített sütőbe.

Itt jön a technológiai újítás! A "páclevet" nem öntöttem rá, hanem sűrűre forraltam, miközben sült a torta. A szinte kész tortát kivettem a sütőből, meglocsoltam a sűrű sziruppal, és visszatettem még tíz percre.

Spárga puding

2009-06-03T21:38:00.007+02:00

Valószínűleg az idei utolsó adag spárgából (Faddról érkezett) készült ez a valami. Olyan lett, amilyennek elképzeltem (finom), csak még ki kell találni, hogy mi egészítené ki jól, hogy igazi előétel - kompozíció váljék belőle.

A megtisztított spárgát egy ujjnyi vízben megpároltam, aztán a víz nagy részét leöntve leturmixoltam. Azt hiszem, gondosabbak itt át is szűrhetik egy szitán. A tálat kiolajoztam, a spárgába kevertem pár kanálnyit a gratin szószból (még fűszerezés előtt), sóztam, és szerecsendiót reszeltem a tetejére.

A tálat egy vízzel töltött tepsibe állítottam, kb 160-180 fokos sütőben készítettem el. Kicsit meg kell bökni a tálkát, akkor lehet látni, hogy megkötött-e már. Langyosan és hidegen is finom volt, legközelebb talán egyszemélyes tálkákban csinálnám. Nem tudom a pontos mennyiségeket, de próbálok tippelni egy receptet 3-4 kis adagra, szerintem nagyot nem lehet tévedni.

Fél kiló spárga
1 tojás
1 dl tejszín
só, szerecsendió
olaj/vaj a tálka kikenéséhez

Zöldséges tészta gratin

2009-06-03T21:07:00.013+02:00

A gratin-t úgy szokták magyarul, hogy csőben sült - ennél még a rakott is jobb, bár esetünkben nem egészen igaz.

Egy közepes cukkinit félkarikákra vágtam, kiolajozott sütőtálban összekevertem másfél csokor feldarabolt újhagymával, és pár kanál olajjal, majd beraktam a sütőbe közepesnél nagyobb lángon. A tésztát közben megfőztem. Érdemes figyelni, hogy nagyon al dente legyen, mert még puhul később.

Mikor a zöldség már félig megsült, hozzádaraboltam egy fej friss fokhagymát, belekevertem a főtt tésztát, és leöntöttem a tojás - tejszín - tejföl keverékkel, amibe só, bors és provence-i fűszerkeverék került még, meg egy kevés a tészta főzővizéből. Tetejére reszelt sajtot szórtam.

Hozzávalók itt:
1 közepes cukkini (40 deka?)
másfél csokor újhagyma
1 fej friss fokhagyma
3-4 kanál olívaolaj
15 deka tészta (itt farfalle)
3 kanál tejföl
1 deci tejszín
2 tojás
reszelt sajt

Nagyjából három adag, ha mondjuk van előétel és/vagy desszert, esetleg mellé egy saláta. Ha nincs, akkor inkább kettő. Nyáron sokféle zöldséggel elkészíthető, például paradicsommal, padlizsánnal, bármilyen tökfélével, és fűszerezéssel is változatossá lehet tenni. Nagyon finom.

Újkrumpli zöldben

2009-05-30T16:35:00.010+02:00

Már majdnem közzétettem a bejegyzést, mikor eszembe jutott az aktuális VKF kiírás, amire nem terveztem küldeni semmit. Most akkor mégis.

Az a fajta étel, ami abból született, hogy több hozzávalóból is csak kisebb mennyiség volt itthon, és még olyan praktikus megfontolásokból, miszerint az újhagyma zöldje hamar elszárad, jobb azonnal felhasználni, még ha az egész hagyma nem is fogy el. Nagyon finom, zsenge tavaszi egytál étel lett belőle, de bármelyik alkotórésze elhagyható, ha épp nincs kéznél.

Az alábbi mennyiségből két adag lett.

8 szem újkrumpli
20 deka spenót
2 friss fokhagymaszár
fél fej friss fokhagyma
3 csomag újhagyma zöldje
2 kanál olívaolaj
1 dl tejszín
3 ek sűrű tejföl

A megmosott, félbevágott újkrumplit elkezdtem sütni néhány kanál olajon, az edényt időnként rázogatva, dobálva. (Ez a pommes de terre sautées, aminek magyarul nincs neve, talán azért, mert nem is nagyon szoktuk így készíteni. Nekem mindenesetre nagy kedvencem, volt idő, hogy hetente legalább egyszer ezt ettem)
Mikor a krumplinak már szép színe volt, és majdnem késznek tűnt, rádobtam először az összetépkedett spenótot, majd az újhagyma és a fokhagyma felvágott zöldjét.

.
Miután a zöldek kicsit összeestek, egészben beledobtam a zsenge friss fokhagymagerezdeket, felöntöttem a tejszínnel (igazából tejszínt nem is tennék bele, csak tejfölt, de először úgy emlékeztem, hogy azt nem vettem...) és a tejföllel, sóztam, borsoztam, még pár percig hagytam párolódni fedő alatt.

Azért érdemes megvárni, hogy a krumpli teljesen (vagy majdnem) átsüljön, hogy a zöldekkel már ne kelljen hosszan főzni. Eredetileg reszelt sajttal a tetején képzeltem el, de végül úgy éreztem, az csak lenyomná a friss, zöld ízeket.

A köztes stádiumokban fotogénebb volt, de a történelmi hűség kedvéért egy kép a végeredményről is.

Búcsúba

2009-05-27T23:50:00.001+02:00

Bodza szorbet most már tényleg, mellesleg szörp is

2009-05-24T15:42:00.014+02:00

Az előző kísérletben egyszerűen a kész bodzaszörp megfagyasztásával próbálkoztam.Az eredmény szorbetnak kicsit fád volt, ráadásul kristályos is, bár lehet, hogy ennek az az oka, hogy nem kevertem fel elégszer a fagyasztás során.

A szörphöz a pontos mennyiségeket nem tudom megadni, de egy liter vízhez közelítőleg
15 virág
25 deka cukor
1 citrom leve.

A virágokat beáztatom, egy-két nap múlva leszűröm (gézen át, jól kinyomkodva), cukorral és citromlével felforralom, kimosott üvegekbe töltöm, lezárom, dunsztba teszem. Tavaly még tettem bele citromsavat is, mert minden receptben szerepelt, de idén már azt sem. A tavalyiból az utolsót márciusban bontottam fel, tökéletes volt Iváshoz 1:2 arányban hígítom. (azt hinném, rövidül az első í, de a helyesírás ellenőrző mást mond)

Második menetben a már elkészült bodzaszörpbe áztattam be egy újabb adagnyi virágot, majd két nap után leszűrtem, újra felforraltam, ismét adtam hozzá cukrot (sajnos a mennyiséget nem figyeltem pontosan, de utólag úgy érzem, túl sokat) és citromlevet. Jól lehűtöttem, botmixerrel kicsit habosítottam (azóta váltottam habverőre), és többször felkeverve megfagyasztottam. Szinte tökéletes. Talán túl édes, és ez lehet az oka annak is, hogy elég hamar olvad.
A receptet tehát ajánlom, csak a cukorral kell vigyázni. Persze az is egy módszer, ha elsőre dupla mennyiségű virágot teszünk a vízhez... de lehet, hogy az túl egyszerű

0,7 l bodzaszörp
12 bodzavirág
cukor és citrom ízlés szerint.

Ha már így belejöttem a szorbetgyártásba, csináltam egy adagot Cili&Vanília étcsoki szorbetjéből is, most az egyszer hűen követve a receptet. Csak 50% körüli csokoládém volt itthon, de így is finom lett. Mivel nekem nincs fagyigépem, nem limitálja semmi a mennyiséget, így azt hiszem, legközelebb dupla adagból fogom készíteni, mert ez nem tűnik valami soknak...

Rebarbara szorbet

2009-05-24T15:21:00.011+02:00

Volt egy lusta kísérletem nemrég, és az eredmény ugyan elfogyott, de nem volt az igazi. (Azért el kell mondani, hogy epersalátához (ezúttal mentával) nagyon jól passzolt belőle egy-egy gombóc.)

Most viszont ismét nekiálltam, figyeltem a mennyiségekre, az eredmény is az, amit vártam, úgyhogy közzéteszem a receptet.

1 liter víz
60 deka cukor
fél kiló rebarbara
1,5 citrom leve

A vízből és a cukorból szirupot főztem, pár percig hagytam erősen forrni, míg kb egy ujjnyi elfőtt a folyadékból. Beleraktam a szirupba a feldarabolt rebarbarát, és tovább forraltam, mialatt a rebarbara szálasra szétfőtt, és újra elfőtt egy ujjnyi.

A szirupot leszűrtem, hagytam a masszát jól lecsepegni, kicsit nyomkodtam is, de nem nagyon.
Ha a növény is belekerül (pl leturmixolom), akkor zöldes színe lesz, ha csak a főzőlé, akkor gyönyörű rózsaszín - igazából ez volt a múltkori csalódottság egyik oka.

Az elkészült alapot hagytam kihűlni, aztán a hűtőbe raktam. Másnap belecsavartam másfél citrom levét, és fagylaltgép híján a kancsós turmixba töltöttem, így azt is le tudtam olvasni, hogy pont egy liter lett. A turmix-szal pár percig kevertem, hogy jó habos legyen, aztán műanyag dobozban a mélyhűtőbe raktam. Másfél-két óránként átkeverem elektromos habverővel. Eddig ezt a műveletet valami ismeretlen okból mindig botmixerrel csináltam, de ma rájöttem, hogy a habverővel sokkal jobb.

Bodza szorbet

2009-05-14T19:28:00.005+02:00

Még tökéletesíteni kell, de lehet, hogy kitaláltam valamit. Kép egyelőre nincs.
Rebarbarából is elkészült az első adag, de még nem olyan finom, mint a tavalyi.
Experiences de sorbet... rhubarbe, sureau. A suivre

Bodzaszedés

2009-05-11T23:12:00.008+02:00

A hárosi öbölben, ami ilyen szép. A Lágymányosi hídtól végig van bicikliút.

A fotókon ráadásul nem látszik a rengeteg szúnyog, ami a vasárnapi alkonyatban ránk támadt. Kicsit olyan volt, mint egy horrorfilm eleje. Idilli környezetben gyanútlanul sétálnak a szereplők, néha megállnak egy-egy bodzabokornál...
ám a bokrok közül, sőt, idővel mindenhonnan egyre nagyobb rajban egyre vérszomjasabb szúnyogok támadnak rájuk...

Levágott szárú bodzavirágok a kompótfőző fazékban.

Itt pedig már víz alatt. Folyt. köv.

Fokhagyma

2009-05-11T21:40:00.004+02:00

Függőségeim kategóriában bemutatom.

Narancsos eper

2009-05-10T23:29:00.008+02:00

.
.

Negyed kiló eper, egy kis narancs leve, egy kanál méz és egy kis narancshéj. Legalább egy órát érdemes állni hagyni a hűtőben, de lehet akár egy napig is. Friss mentával még finomabb, de az nem volt itthon.

Marhasült

2009-05-10T23:13:00.011+02:00

AZ egész csak a tetszetős képek miatt. A húst ugyanis túlsütöttem, kiszáradt. Különben finom lett volna.

Télies étel, bár tavaszi alapanyagokból, úgy is, mint zsenge sárgarépa és friss fokhagymafej egészben, sőt, fokhagymaszár.

Valamint babérlevél, szegfűbors, kakukkfű, citromos-olajos pác.

A pác alapanyagait összekevertem, a feldarabolt vöröshagymát és a fűszereket is melléraktam, és néhány napig naponta egyszer-kétszer megfordítottam a benne pácolódó húst. Azt hiszem, három napig, de ez egytől akár négyig - ötig is terjedhet.

A zöldségeket és a fűszereket a pácléből átpakoltam a sütőtálba. A húst letörölgettem, és egy serpenyőben minden oldalát kicsit megsütöttem, csak fehéredésig. Ráraktam a zöldség tetejére, befedtem a tálat, és be a sütőbe, kb 180 fokra. Időnként locsoltam rá kicsit a maradék pácléből.

Ezután kellett volna valószínűleg betartani a fél kilónkénti húsz perces sütési időt. Én úgy emlékeztem, hogy van ezen kívül egy plusz húsz perc, de lehet, hogy nincs. Az is lehet, hogy csak elnéztem az órát.

Ezt a marhasült dolgot még gyakorolni kell, de fogom is.

Mama kedvence újkrumpli

2009-05-10T13:27:00.011+02:00

Különben nem csak az övé, hanem mindnyájunké az egész apró, lehetőleg cseresznye méretű újkrumpli, amit a piacon a rekeszek aljából kell hosszas aprómunkával kiválogatni.

Természetesen ez a generáció megpucolja az újkrumplit is, én csak megmosni szoktam.
Egész régen egyébként úgy tisztították, hogy a lesózott újkrumplit kis várakozás után durva lenvászon konyharuhával dörzsölték, így lejött a héj nagyja. Utána vízbe rakták, és a héjcafatok felúsztak a víz tetejére.

Én sütőben sütöm, olajjal, ő lábosban, olajjal vagy zsírral, fedő alatt, rázogatva.

A lényeg, hogy nagyon apró legyen.

Sóska és palacsinta

2009-05-06T22:19:00.009+02:00

Szombaton vettem a piacon. Megpárolva, turmixolva állt a hűtőben. (Turmixolni azért kell, mert nem tépkedem le róla a szárakat, és azok maguktól nem foszlanak úgy szét, mint a sóska levele. Cserébe gyors kaja lesz belőle, csak mosni kell, és mehet a fazékba.)

Így elég sűrű is lesz, és semmi szükség a mártáshoz se lisztre, se keményítőre. Egyszerűen cukorral (ráadásul most barna nádcukor!)é s tejföllel vagy tejszínnel megmelegítem, és kész. Kedves régi barátnőmtől tanultam, hogy ha van itthon, egy kis citromlevet is csavarok bele.

Elég markáns maradt az íze, alig volt benne a tejszín.
Újkrumplival szeretem a legjobban, de az nem vol itthon, és semmi olyan sem, amiből bundáskenyeret csinálhattam volna. Volt viszont egy tojás, és minimális tejszín a doboz alján.

Így lett a sóska kiegészítője palacsinta. Teljes őrlésű búzalisztből, és nagyon szépen lehetett sütni (volt korábbról egy rossz élményem, de az valami másfajta barna liszt lehetett, vagy a másodszor hasz.nált teflon serpenyő tett csodát.

A fenti képen sóska palacsintával, a lentin palacsinta sóskával

Spárga lágytojással

2009-05-02T13:26:00.008+02:00

Május elsejei ebédnek nagyon jól bevált, a lágytojás miatt kicsit reggeli jellege van, olyan hétvégies. Bevásárolni előző nap kell, és akkor ripsz-ropsz elkészül, felkelés után kevéssel már lehet is enni.

A spárgát csak lemostam, és levágtam az aljából kb négy centit. (Igazán tudományosan kézzel kell törni a spárgát, akkor éppen ott pattan el, ahonnan már jó, de mikor nagyon éhes vagyok, nincs ehhez türelmem, egyszerűbb nagy késsel, egy mozdulattal levágni az összeset). A zöld spárgát ezen kívül nem kell pucolni.
Párolóbetétet tettem egy jó nagy átmérőjű edénybe, és gőz fölött csináltam meg. Nagyon hamar elkészül, már volt, hogy így is sikerült szétfőzni, mert elfeledkeztem róla. Villával meg lehet állapítani, hogy jó-e már, és persze ez is ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti puhán. A lágytojást én 3,5-4 percig főzöm.

CMx

2009-04-26T19:50:00.003+02:00

.Exkluzív képanyagunk ma érkezett Angliából (a megfelelő zsinór miatt). Gondolom, rövidesen bejárja a világsajtót, de a kisquiche olvasói az elsők között ismerhetik meg.

Spárga képpel

2009-04-25T23:29:00.004+02:00

Kép a mai beszerzésről.
Ez az adag még a hűtőben vár a feldolgozásra.
Az eddigiekből a legegyszerűbb krémleves lett. A spárgasípok (de szép!) alsó pár centijét kidobtam, a szárát zöldséghámozóval megtisztítottam, a fejeket is levágtam, és külön raktam. A darabokra vágott szárat párolás után (vagy anélkül) vízben megfőztem, a végén merülőturmix-szal szétnyomtam, sóztam, borsoztam. A fejeket hol a kész krémlevesbe főztem bele, hol kis olajon megpároltam, míg főtt a leves. Nagyon egyszerű, és spárgafüggőknek őszintén ajánlom, tiszta spárga íz, szerintem semmi szükség bele tejszínre, vagy hasonlókra. Pár napig még biztos ez lesz a menü, de majd próbálok még más receptekkel is előállni.

Itt a spárga!

2009-04-19T19:49:00.004+02:00

Fotó még nincs, mivel egyelőre csak a fehér, ráadásul krémlevesként végezte.
De tagadhatatlanul itt van.
Lehet szaladni a piacra, pár hét az egész!

Piknik és CM 2009. április

2009-04-19T19:48:00.008+02:00

Piknikbicikli

A jövő biciklistája

"baromi finom" palacsinta

Tetkó

Fiúk a startnál

Mozgó fotós mozgó célpontra kattint

Tonhalas muffin

2009-04-19T19:47:00.022+02:00

A tavalyi CM-es piknikre tonhalas-hagymás cake-et csináltam. A formán most csak azért változtattam, hogy hamarabb megsüljön, meg hogy ne ugyanolyan legyen, mint a süti.

Először csináltam sós muffint (ha jól emlékszem). Kolleganőm szerint a sósak mindig beleragadnak a papírba.. Engem mindenesetre meglepett, hogy olyan nehéz kienni, viszont ez volt, azt hiszem. az egyetlen hibája.

1 tonhalkonzerv
2 kis fej lilahagyma
2 csomag újhagyma zöldje
1 gerezd fokhagyma
3 tojás
6 evőkanál liszt
fél deci olaj
másfél deci víz
reszelt citromhéj
pirított szezámmag

só, bors

A lilahagymát, a hagymazöldet, és még három szál fonnyadt újhagymár egy kanál olajon megfonnyasztottam. Csak annyira, hogy majd ne vizezze össze a tésztát.
Ezt összekevertem a tonhallal, tojások sárgájával, és a többi hozzávalóval, kivéve a fehérjét.
A sütő még meleg volt, különben közepes lángra állítva kell előmelegíteni.
Felvertem a tojások fehérjét, összeállítottam a tésztát, megtöltöttem a formákat (pont annyi volt, hogy megteljen mind a 12), megszórtam a megpirított szezámmaggal.
Talán húsz percig sült. Mivel a sütőm nem egyenletesen süt, közben egyszer megfordítottam benne a tepsit.

Citromos cake

2009-04-19T19:47:00.021+02:00

A tabáni piknikre csináltam ezt a citromos sütit. Improvizáltam a receptet, mert lusta voltam lemenni vásárolni hozzá. abból akartam kihozni, ami itthon volt.

3 tojás
2 citrom leve + az egyik héja
6 evőkanál liszt
4 deka olvasztott vaj
10 evőkanál cukor (a savanykás ízt is ellensúlyozni kellett)
nagy marék beáztatott mazsola

A mandulás töltelékhez (frangipane)
1 tojássárgája
2evőkanál cukor
4-5 evőkanál őrölt mandula
(rövid pihentetés után kézzel formázható masszát kell kapni)

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját a cukor felével habosra kevertem, aztán hozzáadtam a citromlé kétharmadát. (A citrom héját a kifacsarás előtt kell szépen leszedni). Beleöntöttem a mazsoláról is a narancsvirágos vizet (2-3 evőkanálnyi lehetett). Elkevertem a liszttel, a mazsolával, meg az olvasztott vajjal, és hagytam kicsit sűrűsödni, míg felvertem a habot.
Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra (kicsit sok lett, vagy legalábbis későn vettem kisebb lángra.)
A tojások fehérjét a maradék citrommal és cukorral kemény habbá vertem, végül összekevertem a tésztát.

A tészta kétharmadát beleöntöttem egy püspökkenyér formába. Ekkor egy kis árkot húztam a közepére, ide fektettem több darabban a frangipane-t. A maradék tésztával befedtem, eligazgattam a tetejét.
Kb 25 percig sült, nagyon könnyű, kicsit remegős tészta lett. Talán lassabb tűznél szebb lett volna a színe, és érvényesül a tetejére szórt citromhéj is...

Mandulás

2009-04-13T13:30:00.011+02:00

Roppanós

Mandulás

Habcsók

Tipikus maradék-tojásfehérje felhasználó édesség, nem mellesleg pészách-kompatibilis. Inkább az arányokat érdemes megjegyezni, mint konkrét mennyiségeket. Nekem most négy fehérjéből készült, ennyi épp elfért egy nagy gáztepsin.

Arányok:
1 tojásfehérje
1,5 evőkanál kristálycukor
1,5 evőkanál őrölt mandula
2-3 deka mandulaforgács

A habot elkezdtem felverni, útközben hozzáadtam a cukrot 2-3 kis adagban. Narancsvirágvizet is öntöttem hozzá, de szerintem a végeredményen nem érezni, szóval nem érdemes. Mikor már nagyon kemény habbá vertem, egy spatulával belekevertem az őrölt mandulát.

A sütőt a legkisebb lángon előmelegítettem, a gáztepsibe sütőpapírt raktam.
A mandulaforgácsot egy lapostányérba terítettem el. Két kiskanállal habnudlikat formáztam, és egyik felüket belenyomtam a mandulaforgácsba. A forgács nélküli felükkel raktam le a papírra. Eredetileg legalább 4 centi magasak voltak, csak a végére laposodtak el így, ahogy a képen is látható.

Legkisebb lángon, kitámasztott ajtajú tepsivel türelmesen, hosszan szárogattam. Mikor elfogyott a türelmem, becsuktam a sütőajtót. Pár perc múlva erősen illatozott a lakás, és némi színt is kapott a habcsók, úgyhogy újra kitámasztottam. Egyszercsak kész lett.

Szezonnyitó

2009-04-12T10:28:00.014+02:00

Ez egy szezonális kerékpáros program, erős hagyományteremtő és hagyományőrző vonallal, Szob-Budapest viszonylaton. Ami a gasztro oldalt illeti: hazai, azaz szendvics - ezúttal medvehagymás-sajtos rozskenyér (képen), szárnyasmájhab javított verzió, - és a helyben beszerezhetőek, mint sült kolbász, rántott hal Nagymaroson, és egy újraértelmezett váci cukrászdázás: kipróbáltuk a Desszertszalont. Vacsora: gulyásleves a Castroban (Budapest).

A Duna elég magasan állt, több helyen kiszorultunk a főútra emiatt. Költészetnapi melegrekordban sütkérezett soha nem látott méretűre növekedett csapatunk (11 fő). Van még csomó jó képem, és másoknak még nálam is több, úgyhogy lehet, hogy folyt .köv.

Nagymaros:

További képek a Szob és Vác közötti szakaszról.

Tavaszi piacozás, Hunyadi tér

2009-04-10T13:27:00.005+02:00

Retek, újhagyma, karalábé, sóska....
Ma annyira szép idő volt, hogy muszáj volt szakítanom fél órát arra, hogy kirohanjak kicsit a Hunyadi térre. Télen még csak elmegy a csarnok, de ilyenkor már...

Felpakoltam az egyik standnál, ahol törzsvásárló vagyok, és már épp toltam volna odébb a bringát, miközben felsóhajtottam, hogy "aztán gyorsan beugrok valahova, ahol le tudom venni ezt a harisnyát, mert időközben nagyon meleg lett". Egy szempillantás alatt egy kocsikulccsal a kezemben álltam, hogy másszak csak be a furgonjukba, ott nyugodtan át tudok öltözni, addig persze ő vigyáz bringára. táskára, sóskára. Primőrös rekeszek közt öltözni nem utolsó dolog - most már ezt is tudom.
Hát, ilyen törzsvásárlónak lenni a Hunyadi téren. Jó.

Gyors zöldség és hal

2009-04-07T23:08:00.006+02:00

Ilyenekre írják a komolyabb gasztrobloggerek, hogy "ez nem is recept". Azért én leírom.

Nemrégiben sütöttem egy egyszerűt: póréhagyma és fagyasztott tengeri hal - az a fajta, aminek igazi neve sincs, lapos fehér izé) alufólia alatt.
Ez most ennek egy felturbózott változata, V. ötlete alapján. Gyors, finom, könnyű - mit mondjak még a dicséretére? Lehet vacsora, de megértő kollegák esetén, akik tűrik a halszagot, munkahelyi ebéd is.
Esetemben két adag.
Egy csepp olívaolajjal kikent kistepsi aljába vékony hasábokra vágtam a sárgarépát (3 szál). Így nem sült át teljesen, ami nekem ízlett, aki nem szereti, vágja julienre. A póréhagyma zöldjéből is vágtam pár szálat mellé. Borsoztam.
A zöldségre fektettem két halfilé darabot, rákentem pár kanál tejfölt, rámorzsoltam egy kis provence-it, és erre rápakoltam még a póréhagyma darabokat. Ha a póré vastagabb szárú, esetleg hosszában darabokra vágnám. Tetejére alufólia. Meleg sütőben fél óra.

Lehet főzni hozzá rizst, vagy más köretet.
Ráfacsart citromlével még sokkal finomabb.

Mousse au chocolat

2009-04-07T22:12:00.003+02:00

.
Recept az előző (mini tortás) bejegyzésben. Csak eszembe jutott, hogy van ez a kép, és úgy gondoltam, mégiscsak megérdemel egy önálló címet.

Nagyon mini torták

2009-04-04T19:03:00.017+02:00

Olyan rég akarok már citromtortát csinálni. Egyszer már majdnem, de végül ott egy túró-citrom kombináció lett belőle. Most tehát eljött az alkalom, mivel meglepetésnek szántam, a szülinapos nem tudott beleszólni a rendelésbe... Íme az eredmény:

Többféle szögből is megcsodálható.... (mondjuk, itt tükörtojásra emlékeztet, de így is szeretem)

Tehát citromtorta eldöntve, csak az okozott problémát, hogy abba nem lehet gyertyát szúrni. Szerencsére londoni utamon épp vásároltam két csomag mini muffin formát (szilikon). Úgy döntöttem, mini tortákat fogok csinálni, és akkor nem kell gyertya, lesz annyi torta, ahány év (sőt, még bőven lehetett tesztelni is az eredményt).

24 formám van összesen, két adagot akartam sütni. A tésztához a szokásos adag dupláját készítettem, és a különleges alkalomra még tojássárgáját is tettem a tésztába.

A dupla adag tehát

40 deka teljes kiőrlésű rozsliszt
10 deka cukor
20 deka vaj
2 tojás sárgája
hideg víz

A lisztet és a cukrot a vajjal elmorzsoltam, bele a tojássárgák és a víz. 4 db hengert formáztam belőle, letakarva a hűtőben fél órát pihent (egy napot is lehet).

Egy-egy hengerből 12 darabnak kellett kijönnie, és - láss csodát- ki is jött. A szeleteket egyesével belenyomkodtam a formákba. Legközelebb talán vastagabbra hagyom a hengert, a korongok akkor egyből nagyobbak lesznek, kevesebbet kell lapogatni. Előmelegített sütőben hamar megsült (talán tíz perc? nem néztem). Mivel nagyon picik, és a sütőm nem süt egyenletesen, közben egyszer megfordítottam a tepsit.

A krémhez nem találtam a noteszt, amiben megvan kedves francia barátném anyukájának receptje, így keresgélni kezdtem. Első körben kiejtettem a kukoricalisztes, és a krémmel újrasütős verziókat. Végül a Chili&Vanílián talált krémet választottam, és nagyon finom lett. Csak annyit módosítottam, hogy majdnem két deci citromlét tettem bele.

A gőz fölött az előzőleg már fehéredésig vert
2 tojást
2 tojássárgáját
15 deka cukrot
habverővel kevertem, míg sűrűsödni kezdett.
Ezután 3-4 adagban adtam hozzá a 1,5-2 deci citromlét.

És a gőzről levéve darabokban, mindig jól elkeverve a 10 deka vajat.

A krém egy tortához gondolom, jó adag, az én mini cuccaimhoz jó sok lett, mondjuk a kétharmada elég lett volna. Megtöltöttem 28 darabot, a többiből meg babapiskótával kis desszertet rittyentettem a családi ebédhez (mondjuk, ez azért három embernek nem volt egy nagy adag). Szerénytelenül azt kell mondanom, pont olyanok lettek a kis torták, amilyennek elképzeltem.

A maradék 20 darabhoz mousse au chocolat-t csináltam. Bele:
15 deka étcsoki
7 deka vaj
2 tojás
5 deka cukor
1 evőkanál konyak

A csokit a vajjal gőz fölött megolvasztottam, gőzről levéve belekevertem a tojássárgákat.
A fehérjéket a konyakkal és a cukorral nagyon kemény habbá vertem, és összekevertem a csokival. Ebből is maradt két kicsi adag, miután a 20 minitortát megtöltöttem.

Általában kicsit más arányokkal csinálom (kevesebb vaj, és 2 tojás/10 deka csoki), de úgy gondoltam, hogy ilyen pici adagokban lehet nagyon tömény, ráadásul tésztája is van a tortának.

Fázisfotók:

Lelet

2009-04-03T19:33:00.004+02:00

Két hete találtam a spájzban egy doboz habcsókot, ami valamikor karácsony és szilveszter között készült...
A habcsók tehát három hónapot simán átvészel, utána is finom, talán a belseje kicsit szárazabb. (Többet is, mert most a hitelesség kedvéért megkóstoltam újra).
Sőt, ha lenne pészáchi nagytakarítás, még azt is megúszhatná.

Piknik és CM

2009-04-02T21:58:00.009+02:00

Nem azért, de ezt már tavaly kitaláltam - mármint hogy CM előtt piknikezni kell. Akkor a Margitszigeten voltunk, most úgy szervezték a vonulást, hogy helyben lehessen a piknik is, a Tabánból indul a menet. (+ ma rájöttem, hogy kell videókat beágyazni ide az blogba, lehet, hogy a régieket is megigazítom.)

Úgyhogy kedves bringások és nem bringások, piknik 19-én vasárnap déltől a Tabánban, utána aki vonul vonul, aki marad marad, aki akar akar...

Böjttörő brunch

2009-03-21T08:55:00.013+01:00

Sosem hittem el igazán, amiket hallottam időnként a léböjtről, hogy 2-3 nap után már milyen könnyű, és hasonlók... Most viszont meg kellett tapasztalnom. Úgy látszik, nagyon eltaláltam, mire van szüksége a szervezetemnek, mert úgy ráálltam a nemevésre, hogy már attól kezdtem félni, le sem tudok jönni róla. Öt nap léböjt után (amiből az ötödik napon reggeltől estig hurcoltam magammal a böjttörésre szánt almakompótot, és vártam, hogy nekilássak, ha megéheztem - nem éheztem meg) tegnap már ettem almakompótot, almát, aszalt szilvát, sőt, egy vékony szelet kenyeret is. Muszáj volt visszajönni az evők sorába, hiszen a ma reggeli program ismét brunch!

A következőket vittem magammal: egy ananász, sárgarépasaláta, és rozsos zsömle. A sárgarépa egyedüli érdekessége, hogy a felét nem reszeltem, hanem hámozókéssel csináltam belőle hosszú szalagokat, kis változatosság gyanánt. Uborkával, más zöldséggel is szoktam néha. A rozsos zsömle a Fűszer és Lélek receptje alapján készült, minimális módosítással (részben a kedv, részben a spájz hiányosságai miatt). Kenyérsütési kedvem mindig ott törik meg egy kissé, hogy azonnal 100%-ban teljes őrlésű rozsliszttel próbálkozom, amiből elsőre azért nagyon nehéz igazán szépet-jót kihozni. Ráadásul megyek a fejem után, ami pl süteményeknél már rég nem okoz gondot, azon a terpen már kiismerem magam, elég átolvasni pár receptet, és összekombinálok belőle valamit. Így aztán a kenyereknél is magabiztosan próbálkoztam - khm ... változó sikerrel. A búzalisztes kísérleteim, meg azok, ahol követtem a receptet, viszont mindig sikeresek voltak. Arra is gyanakszom, hogy talán nem szoktam elég hosszú ideig dagasztani a tésztát.

Most viszont fele-fele arányban kevertem a rozslisztet a fehér búzaliszttel (nem is volt itthon több rozsliszt), ráadásul nemrégiben végre beszereztem egy csomag sikért (búzafehérje), ami valószínűleg szintén a siker titka, legalábbis a Fűszer és Lélek szerint, és ő kenyérsütésben elég profi. És néztem az órát, reggel húsz percen át dagasztoottam a robotgéppel a tésztát. A mai eredmény mindenesetre szép és finom volt. Így csináltam:

Este bekevertem a kovászt:

fél bögre rozsliszt
fél csomag szárított élesztő
egy kávéskanál méz
fél bögre langyos víz

Kb. egy órát a konvektoron hagytam, szépen feljött, utána beraktam a hűtőbe. Féltem, hogy nagyon lehűl, vagy nem dolgozik majd eléggé, így lefekvés előtt végül kiraktam a konyhaasztalra (elég hűvös a konyha).

Kb fél bögre rozst vízzel és egy kis sóval forrásig melegítettem, aztán elzártam, és így hagytam ázni reggelig.

Reggel

egy bögre rozslisztet
másfél bögre fehér búzalisztet
egy zacskó szárított élesztőt
egy kk mézet
sót

kevertem össze a leszűrt rozzsal, a kovásszal, és még egy kevés langyos vízzel. A robotgép dagasztókarjával húsz percig dagasztottam, beszórtam liszttel a tálat is alatta, meg a tetejét is, és egy ruhával letakarva a konvektorra raktam egy órára, ezlaatt a duplájára kelt.

Miután megkelt, lisztezett deszkára borítottam, és nem gyúrtam át, csak kicsit eligazgattam, és 12 darabra vágtam (előbb negyedeltem, aztán azokat háromba), mert az volt a tervem, hogy a muffinsütőben fogok belőle kis zsömléket sütni. Arra számítottam, hogy a tészta lágyabb, elfolyóbb lesz, de végül nem is volt szükség a muffinsütőre, szépen megtartották így is a formájukat. Fél órára visszaraktam letakarva a konvektorra, azalatt előmelegítettem a sütőt 200 fokra, és bevásároltam a csarnokban.

Kb. fél óra altt sültek meg. Finom lett nagyon, azért is akartam gyorsan leírni, mert ez jó eséllyel bekerül a repertoárba. Külön nagyon tetszik, hogy egész gabonaszemek is vannak benne.

Hogy a brunchon ezen kívül még mi minden volt? Most csak egy gyors felsorolást teszek közzé, ha esetleg majd kapok képet valakitől, felrakom ide. Tehát az enyémen kívül volt még kb háromféle kenyér - szárított paradicsomos, fekete, és még ki tudja milyen. Kalács, annyi gyümölcs, hogy egy hatalmas gyümölcssaláta készült belőle, a Fény utcai piacról házi gyümölcsjoghurt (áfonyás és még valamilyen), ugyanonnan körözött és vaj. Mátészalkáról házi sonka. Quiche lorraine réteslapból! (ezt sajnos nem kóstoltam, mert a tojás-hús evésnél húztam meg mára a határt. A tejtermékek bevállalásával így is túlmentem az eredeti terven). Egy hatalmas tavaszi saláta jégsalátával, retekkel, és szárzellerrel, ami személyes kedvencem, mégis olyan ritkán eszek. Plusz még lekvárok, sajtok, szalámi, kolbász (szintén házi), felvágott. Ja, és pálinka, meg friss sajtótermékek. Biztos kihagytam valamit.

Lé

2009-03-15T21:05:00.001+01:00

Tisztító

2009-03-14T18:43:00.005+01:00

Nem éppen helyi, szezonális gyümölcs, de úgy éreztem, ma megérdemlem...

After London, szélcsengő

2009-03-14T13:22:00.005+01:00

... from Camden

Tavaszi tisztulás (detox)

2009-03-12T19:23:00.005+01:00

Ma belevágtam. Nem tudom, lesznek-e fotóznivaló dolgok, de hátha. Végülis a reszelt sárgarépa és reszelt cékla páros, amibe mostanában beleszerettem, és amiből eddig minden nap ettem a héten, nagyon szépen mutat. Kár, hogy holnapra már nincs hozzá répa. Majd visszatérek rá a kúra vége felé, ha már feljövőben leszek. Ez jövő péntek környékén várható, ha tartom a tervet.

Képek még a Krúdyból (avagy Mikszáth tér).

A propos Nőnap

2009-03-10T23:54:00.006+01:00

Az Európai Női Lobbi kampánya az egyenlő képviseletért. Aláírásgyűjtés.

Pakk

2009-03-10T23:04:00.011+01:00

London után tegnap váratlanul meglegyintett Párizs. Nem én utazom, de legalább beszéltem réglátott-réghallott baráttal. Ma pedig útjára indítottam egy pakkot, avagy dobozt. Csütörtökön érkezett Angliából, és kis szerencsével holnap utazik Párizsba. Talán majd küld egy lapot.

Időközben teljes észrevétlenségben múlt el a Nőnap (ami nemzetközi), legalábbis Budapesten. Mennyire utáltam mindig! Emlékszem, sokáig meg voltam győződve róla, hogy ez egy kommunista ünnep, és rettentően meglepődtem, mikor kiderült, hogy nem is, hanem nőmozgalmi. Most már persze nem utálom. Csak a nőnapi virágot.

Egyszer épp nőnapra kaptam meg valakitől Bourdieu La domination masculine című könyvét. Négy évvel ezelőtt. Még nem jutottam a végére, elég hamar feladtam, pedig figyelmeztettek, hogy az eleje nehéz lesz, de megéri... Most előveszem újra, hátha ezúttal kitartóbb leszek. Vagy kezdem mindjárt a közepén.

Különben meglepően sok nőnapos klip meg montázs van fent a Youtube-on. Ezt például még a tárgynapon küldte valaki a wiwen. Itt meg az a bizonyos montázsos, lírai. A harmadikat sajnos nem értem, lehet, hogy azt mondja, hülye aki megnézi. Igazán kár, hogy ide nem lehet videókat rendesen bepasszítani. Biztos a Youtube és a Google rosszban vannak. Ha mégis lehet, aki tudja, mondja meg, hogy hogyan.

Londonban jártam

2009-03-09T23:05:00.010+01:00

Nem főztem. Ettem fish&chipset, kínait, indiait, olaszt. Ezekről nincs kép.
Főleg nézelődtem. Ilyeneket láttam.
És most rájöttem, mire jó a blog: itt helyükre kerülnek a "nem emberes" képek, amikre különben olyan könnyű ráunni.

Téli sült zöldségek diós mártással

2009-03-01T11:17:00.001+01:00

Ez az összeállítás akkor fogalmazódott meg bennem, mikor a januári vacsoraklubra készültünk. Akkor a pisztácia körül forogtak a tervek, és a sült zöldségekből nem lett semmi. Most végül dió került a mártásba. Ahogy olvastam a VKF felhívását, azonnal eszembe jutott ez a félretett recept. Meg is csináltam szülinapi vacsorára, a közzétételhez pedig megtanultam, hogyan kell ütemezett bejegyzést létrehozni, mivel március első napját turistaként töltöm, nem fogok blogolással bajlódni.

3 maréknyi dióbél (7-8 dekányira tippelem)
fél citrom leve
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1-1,5 deci olívaolaj
2 evőkanál tejföl
bors

A diót serpenyőben szárazon megpirítottam. A tejfölt és a borsot kivéve mindent turmixba raktam, és simára kevertem. Persze ezek is belekerülhetnek, csak az eredeti tervben még nem szerepeltek. Egy darabig még balanszíroztam, hogy a tejföl kicsit simítson-finomítson a mártás ízén, de azért legyen jól kiérezhető a citrom is, mivel édes téli gyökérzöldségekhez fogjuk enni. Még a végén egy kis borsot őröltem rá. - Most, hogy végiggondolom, ha valakinél van otthon darált dió, simán kikeverheti gép nélkül is, csak a fokhagymát kell szétnyomni.

A céklát kefével lesúroltam, és csak a gyökerét meg a szárát vágtam le, nem hámoztam. A sárgarépát is csak lesikáltam (persze, van, hogy muszáj hámozni). A céklát mérettől függően 6-8 cikkre vágtam, a répát 4-5 centis darabokra.
Egy kerámia tálban kis olívaolajjal összekevertem a zöldségeket - épp csak, hogy kis fényt kapjanak, és rozmaring ágat raktam közéjük darabokban. Először alufóliával lefedve, majd kicsomagolva sütöttem jó meleg (180-200 fokos) sütőben. Ízlés kérdése, mennyire legyen még harsogó a közepe, vagy épp teljesen vajpuha.
Nálam ez a döntést meghozták atz elemek, vagy a hőtágulástűrési mutató, vagy nem tudom pontosan mi... A Vasedény év eleji leárazásán vett kerámia sütőtál az egyik sütőből kivétel - visszarakás után megadta magát. A jobb alsó felvételen megtekinthető, a még nyers zöldségekkel. Ekkor nyilvánítottuk késznek a zöldséget, ami nem volt vajpuha, de azért már szépen elkezdett némelyik karamellizálódni. A mártás finom volt másnap a hideg zöldséggel is.

Almás crumble mandulával

2009-03-01T11:05:00.002+01:00

Azt hiszem, a tejszínhabos eper, vagy a készen vett fagyi után a legegyszerűbb desszert. Mindenesetre gyors, finom, szabadon variálható, és szinte elronthatatlan - mondjuk, ne égessük el. Gyanúsan sok előnye mellett viszont elmondható róla -akár mentegetőzésképp is - hogy nem valami fotogén. Melegen vagy langyosan a legjobb.

A crumble tulajdonképpen egy félbemaradt linzertészta. Ez kerül a feldarabolt gyümölcs tetejére. Ezúttal a tésztát mandulaforgáccsal is felturbóztam, hadd legyen alul-felül abból a finom olajos magból! Egyes receptek a liszt egy részét őrölt mandulával váltják ki.

Mindenesetre ím az alaprecept:
25 deka liszt
5 deka cukor
12,5 deka vaj

5-6 közepes alma
5-10 deka cukor

A lisztet a cukorral elkeverem. A hideg vajat darabokra vágom, majd elmorzsolom a cukros liszttel. Mikor már egyenletes morzsaszerű az egész, kész is van. Nagy melegben, vagy ha később használom fel, berakom a hűtőbe.
Egy sütőbe való tálat kivajazok vékonyan, és belevagdalom a gyümölcsöt, ízlés (meg a gyümölcs édessége) szerint több-kevesebb cukorral meghintem. Lehet fűszerezni is, az almát például fahéjjal. A gyümölcsöt érdemes jó vastag, legalább 5-6 centis rétegben rakni, számítva arra, hogy sütés közben összeesik.
Tetejére szórom a "tésztát", és kicsit elegyengetem, mert könnyen megégnek a felszíni kitüremkedések. Előmelegített, 180-200 fokos sütőbe teszem. Mire a teteje megpirul, jó. Ha mégsem, akkor fehér papírt teszek rá, és visszarakom egy időre. Langyosan a legfinomabb. Ha igazán ki akarok tenni magamért, valami öntetet is csinálok hozzá, például angol krémet (ami a madártejben a "tej"), de fagyival is elképzelhető, és akkor már igazi luxusdesszert.

Ezúttal úgy kezdtem, hogy a tál aljába mandulaforgácsot (vagy nem tudom, hogy hívják ezt a hajszálvékonyra szeletelt mandulát) szórtam kristálycukorral, és pár kanál vízzel. Ezt betettem a sütőbe karamellizálódni. Mikor kész lett, egy kanállal kicsit összekevertem, hogy egyenletes legyen a színe.

Ezután rádaraboltam az almát. A karamell miatt már nem cukroztam külön. A tésztába szintén mandulaforgácsot kevertem, így szórtam a gyümölcs tetejére. Csak az este végén, pakoláskor jutott eszembe, hogy az ételekről blogbejegyzés is készülhetne, csak elfelejtettem fotózni. Szerencsére maradt alma is, meg tészta is, a fotók erről a másnapi, mini adagról készültek.

Quand ils sont venus arrêter..

2009-02-26T16:27:00.006+01:00

Több év telt el úgy az életemből, hogy naponta láttam ezt a plakátot, irodák falán, Pesten is, és Clermont-ban is. Sőt, néha még lakások falán is.

Ma eszembe jutott.

A kép Clermont-Ferrand-ban készült. Érdekessége, hogy az utolsó bekezdés - mivel az pirossal volt írva- egyáltalán nem látszik.

Mielőtt megtaláltam volna a képet, rákerestem a szövegre. Kiderült, hogy több verzióban is terjed franciául, és hogy vitatott a szerző személye is. A legszebb szerzőmeghatározás valahogy így hangzott: Bertold Brechtnek tulajdonított szöveg, akit megihlethetett Martin Niemöller lelkész gondolata - vagy valami ilyesmi.
Próbáltam németül is rákeresni, és sikerült, erre roppant büszke vagyok. A német szöveg egy másik francia verzióval vág egybe, nem azzal, amit én itt idézek és lefordítok (+kép). Az is kiderül, hogy német nyelvterületen is vannak viták a szerző személyéről, de tulajdonképpen nekem most nem olyan érdekes.

Quand ils sont venus arrêter un juif, je me suis dit:
Un juif de plus ou de moins, il n'y a pas de quoi s'inquiéter...

Quand ils sont venus arrêter un catholique, je me suis dit:
Un catholique de plus ou de moins, il n'y a pas de quoi s'inquiéter...

Quand ils sont venus arrêter un communiste, je me suis dit:
Un communiste de plus ou de moins, il n'y a pas de quoi s'inquiéter...

Quand ils sont venus pour m'arrêter...
Il n'y avait plus personne pour s'inquiéter...

Mikor jöttek, hogy elvigyenek egy zsidót, arra gondoltam:
egy zsidóval több, vagy kevesebb - nincs miért aggódni.

Mikor jöttek, hogy elvigyenek egy katolikust, arra gondoltam:
egy katolikussal több, vagy kevesebb - nincs miért aggódni.

Mikor jöttek, hogy elvigyenek egy kommunistát, arra gondoltam:
egy kommunistával több, vagy kevesebb - nincs miért aggódni.

Mikor értem jöttek, hogy elvigyenek,
már nem volt senki, aki aggódhatott volna.

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen;
Ich war ja kein Kommunist.

Als sie die Sozialdemokraten einsperrten,
habe ich geschwiegen;
ich war ja kein Sozialdemokrat.

Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen;
ich war ja kein Gewerkschafter.

Als sie die Juden holten, habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.

Als sie mich holten, gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.

(Bertold Brecht ? Martin Niemöller?)

Pogrom és tavasz

2009-02-25T16:30:00.005+01:00

Szomorú vagyok, pedig lehetnék vidám is ezen a szép tavaszias napon, amikor a falafeles sráctól még kaptam is egy csokit. És tényleg, a budapesti utcán sétálva egész vidámnak néz ki a világ, míg újra eszembe nem jut a hétfői tatárszentgyörgyi gyilkosság. Meg a többi.
Eldurvult ez a hely, ahol élünk. Persze nem volt sok illúzióm, de a pogrom mégiscsak rettenet. Vasárnap féléves szülinapot ünnepeltünk, aztán elmentünk a Gödörbe, de nagyon úgy néz ki, ezzel nincs vége, és ez nem is elég, nem úszhatjuk meg gesztusokkal.
Nem tudom, mi lenne az elég, vagy mi lenne a jó, és nem fogjátok ti sem megtudni ebből a bejegyzésből, csak közben valahova valamit muszáj mondani, írni. Nem ilyesmire gondoltam, mikor azt terveztem, hogy másról is szóljon ez a blog, mint evés-ivásról.
Olyanok jutnak eszembe, hogy vigyáznunk kéne például Boldizsárra, meg persze mindenki másra is. De főleg nem jut eszembe semmi.
Ajánlom a tilos ma reggeli adását! 7-10-ig, vagyis igazából 7:16 körül kezdődik. Itt. (félórás darabokban tölthető le)

Szárnyasmájhab almával

2009-02-15T20:25:00.006+01:00

.
Mondhatnám normand(iai), hiszen van benne alma és Calvados is.

Az eredeti receptben kacsamáj szerepelt, de nem kaptam a csarnokban, így csirkemájból csináltam a szombati vendégeknek. Az este sodrában persze elfelejtettem fényképezni az ételeket, úgyhogy másnap délelőtt mindenből próbáltam csinosan újratálalni a maradékot, hogy aztán feltehessem ide. Közben nagyon röhögtem magamon, hogy a blogolás miatt még arra is képes vagyok, hogy plusz mosogatnivalót gyártsak, pedig akárki megmondhatja, hogy a fölösleges edényhasználattól igazán tudatosan szoktam óvakodni.

A habot/kencét a felhasználás előtt legalább két órával el kell készíteni. Ha nem takarjuk le valamivel szorosan, a teteje megbarnul.

Ez került bele:
30 deka máj
2+5 deka vaj
2 evőkanál olívaolaj
1 kis alma
1 evőkanálnyi apróra vágott lilahagyma (az eredetiben salotta)
2 cl calvados
só, bors, petrezselyem, kakukkfű

Az olajon és kb két deka vajon közepes lángon átsütöttem a kis darabokra vágott májat. Nem kell megpirítani, épp csak addig sütni, míg már nem véres.
Szűrőkanállal kiszedtem a májdarabokat, és a maradék zsiradékba tettem a hagymát, kicsivel később az apró kockára vágott almát. Rámorzsoltam a kakukkfúvet, és a petrezselymet is belevagdaltam. Mikor jól összepárolódott, aláöntöttem a calbvadost, és fél perc múlva el is zártam.
Visszaraktam az edénybe a májat, sóztam, borsoztam, és botmixerrel simára mixeltem. Ezen a ponton átugrottam az eredeti recept "sűrű szitán áttörjük" kitételét, és azonnal belekevertem apránként az öt deka szobahőmérsékletű vajat.

Ezen a ponton lehet még ellenőrizni, és korrigálni a fűszerezettséget. Ha minden rendben, akkor kis tálkában legalább két órára a hűtőbe teszem. Egy-két nappal előre is elkészíthető különben. Pirítóssal finom. Almával is.

Kiegészítés:

Megcsináltam újra a szezonnyitó biciklitúrára (április). Mnden ízesítőből többet raktam hozzá, és sokkal finomabb lett. Tehát:
két kis fej (vagy egy közepes) lilahagyma
1 nagy alma
és a fűszerekkel is bátran.
Sokkal inkább karakteres pástétom íze lett, mint előzőleg. Lehet, hogy az is számít, hogy most nem csirkemájból volt, hanem pecsenye libamájból.

Majonézes zeller

2009-02-15T20:23:00.017+01:00

Minél régebben tart a tél, annál nehezebb lelkesedni a tipikus téli zöldségekért. Megy a csűrés-csavarás, trükközés. Ez itt egy sima majonézes zellersaláta. Nagyon finom, és igazán semmi extra. Akkor szoktam csinálni, ha nem egyedül eszem, mert egy adag majonézzel is túl sok egy embernek. Egy adag majonéznek ez egy tojás sárgájából készült majonézt nevezem. Tulajdonképpen ez a legnagyobb feladat az egészben, bolti majonézt használva tehát ez egy max. öt perces étel.

Minden klasszikus recept leírja, hogy a majonézhez a hozzávalóknak azonos hőmérsékletűeknek kell lenniük. Ezt én általában nem tudom biztosítani, mert annyira nem gondolkozom előre. Többnyire két perccel a feltörés előtt kiveszem a tojást a hűtőből, és ezzel megnyugtatom a lelkiismeretem. Az is igaz, hogy a többi hozzávaló mindig azonos, "konyha" hőmérsékletű, mivel egymás mellett állnak a polcon.

1 tojás sárgája
1 mokkáskanál mustár (nálam dijoni)
1,5-2 dl olaj
1 evőkanál citromlé/enyhe ízű ecet
só, bors,
+
fél pohár tejföl
fél citrom leve
1 db nagy zellergumó

A tojássárgájához teszek egy kiskanál mustárt - ez egy fontos trükk, alapvetően biztosítja a megfelelő állag elérését, mert a mustár nagyon jól veszi fel az olajat. Lehet csak mustárral és olajjal is finom mártást csinálni, hasonlóan készül, mint a majonéz.
Tehát sárga, mustár, itt lehet azonnal kis só bors is (aiolihoz az áttört fokhagyma), és kevés citromlé, vagy valami enyhe ízű ecetből egy kiskanálnyi.
Habverővel keverem ki. Az olajat először nagyon apránként - ha nem is cseppenként, de mondjuk, löttyintésenként adom hozzá, majd ahogy sűrűsödik-keményedik a majonéz, egyre bátrabban, de mindig teljesen elkeverem az újabb adag előtt. Legközelebb csinálok egy fotót az elért állagról, amikor késznek nyilvánítom. Akkor már olyan kemény a mártás, hogy leginkább dermedt pudingszerű az állaga. Ez kb tojásonként 1,5-2 deci olaj hozzáadásával érhető el. Ezen a ponton lehet még citromlét, sót, borsot tenni hozzá, ill bármi mást, hogyha a majonézt mártásalapként, és nem önmagában használjuk fel.
Még az olajról. Én nem szeretem, ha nagyon intenzív olívaíze van a majonéznek, ezért úgy szoktam készíteni, hogy olívaolajjal kezdem, és mikor már kezd vastagodni, áttérek egy semleges ízű olajra.

Zellersalátához például jó sok citromlét teszek bele, több mint egy fél citrom levét. Egy fél pohárnyi tejfölt is raktam hozzá, mert útközben kevésnek bizonyult a mártás - így is látszik a képen, hogy a zöldség nem úszik a majonézes mártásban, inkább csak bevonja, összeragasztja a cucc - de nekem nagyon is ízlik így.

Utolsó lépésként tehát egy reszelő nagylukú oldalán lereszeltem egy egész zelert, és belekevertem a tejfölös majonézbe.

Csokival is finom

2009-01-27T21:46:00.001+01:00

Kripli desszert

2009-01-27T20:20:00.017+01:00

Napok óta kripli vagyok, pizsamában ténfergek itthon, egyszer kimozdultam, de aztán gyorsan vissza. Tegnap este már igazán nagyon kívántam valami finom desszertet. Leginkább mousse au chocolat-t, de még annyi időre sem tudtam rászánni magam a konyhai (vagy bármilyen) tevékenységre. Egyre jobban ssajnáltam, hogy az ünnepi sütésből -évek óta először- kimaradt a linzer. Abból még biztos lenne most, és lekvárral - hmm! De nincs. Fagyit meg nem kíván a fájós torok. Röviden: egyre jobban sajnáltam magam. És akkor megtaláltam a megoldást: sült alma!

A fotókon a tegnapi sült alma, mézzel és szezámmaggal. Ma este is eljött a holtpont, elővettem egy hatalmas tábla mogyorós-karamellás tejcsokit (honnan kerülhet ide?), de nem... Valami étcsokoládés dolog kell nekem! Végül feltaláltam a spanyol viaszt másodszor, és várom, hogy kivehessem a csokis sült almát a sütőből. A magház helyére raktam egy kis darabka vajat, és a két almába elosztottam 2,5 deka finom étcsokit. Azért tudom olyan pontosan, hogy ennyit, mert a csodás belga főzőcsoki kockáiba bele van öntve a súlyuk.

Köfte tajine póréhagymával

2009-01-24T23:10:00.019+01:00

Így jár az ember, ha nem tud mértéket tartani, és több blogba ír, ráadásul egy témában. Arról nem is beszélve, ha több helyen hasonlókat főz - ez viszont igazán önhibámon kívül történt velem. Mármint úgy jár, mint én most, hogy az egyik receptről eszembe jutott egy másik, korábbi főzés, amiről még fotók is vannak - úh nem tudok ellenállni a kísértésnek, és beírom ezt is.
Az étel a kerékpártúra klub decemberi összejövetelére készült, melynek azt hiszem, semmi apropója nem volt azon kívül, hogy rég voltunk így együtt. Jóval túl a szezonzáráson, ráadásul az időjárási viszonyok épp elég mostohák voltak, csak az egy hős Anna jött biciklivel.
Ebből a receptből indultam ki. Bízom benne, hogy minden részletre emlékezni fogok - mivel ezt az ételt sous chef közreműködésével főztem, sok mindenre nem kellett külön figyelnem.

1,2 kiló darált borjúhús (borjú apróhúst kell keresni, és aztán ledaráltatni)
1,5 kiló krumpli
1 tojás
4 szál póréhagyma
2 doboz darabolt paradicsom
3 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
római kömény
só, bors

A húsgombóchoz kb 30 deka krumplit meghámozva, kockára vágva megfőztünk, majd szétnyomtuk, mint a krumplipüréhez. Összekeverjük a darált hússal, a tojással, egy apróra vágott hagymával, két gerezd szétnyomott fokhagymával, sóval, borssal, római köménnyel. A masszából 2-3 centi átmérőjű golyókat gyúrunk.

A maradék két hagymát olajon megdinszteljük, rádobjuk a meghámozott, felkockázott krumplit. Kis pirítás után mehet bele a 3-4 cm hosszú darabokra felvágott póré is. Rövid pároláls után ezt kis vízzel kell felönteni, és főzni egy darabig. Tudtam (csak elfelejtettem), hogy savas lében a krumpli nem fő meg rendesen, és szerintem túl hamar öntöttük bele a paradicsomot, egy-két krumpli épphogy megfőtt. Tehát helyesen úgy szól, hogy ha a krumpli már majdnem jó, a paradicsomkonzerveket is beleöntjük, sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük.

Amint felforrt, egyesével belepotyogtatjuk a gombócokat. Az edény rázogatásával segítjük a gombócokat, és a többi összetevőt kényelmesen elhelyezkedni. Az utolsó gombóctól számított húsz perc múlva lehet enni. Petrezselyemzöldet vágtunk a tetejére.

A többi fogásról nem készült fotó, de itt megemlítem a fenséges felvágottakat és pástétomokat, amiket az aperitívhez ettünk, valamint a puncspuding desszertet babapiskótával, ami Farkas és Rákosi elvtársak kedvéért készült, mivel mindkettőjük gyengéje a puncstorta.
A puncsos desszert mellé rumban elrakott gyümölcsöket ettünk, majd nyugovóra tértünk a kanapén és környékén.

Gabonagolyók

2009-01-20T23:34:00.024+01:00

A fotókról talán nem derül ki egyértelműen, de ez most nem egy átlagos sütirecept, hanem amiket itt látunk, azok anyatejserkentő golyócskák. Persze semmi nem szól az ellen, hogy olyan is egyen belőle, aki nem szoptat éppen. Többen is nagyon lelkesedtek, akik kóstolták. Finom biosüti ízhatást kell elképzelni.

Mivel is tölthet egy dúla egy szülés utáni (második) estét? Esetemben apró gabonagolyócskák gyurmázásával. A hagyomány viszonylag új, nem egészen egy éve kezdődött, tényleg teljesen párhuzamosan a dúlasággal, bár az első, akinek készítettem, kevéssel a dúla tanfolyam előtt szült, de már akkor is nagyon benne voltam a készülődésben. Leendő dúlaként úgy éreztem, ez a legadekvátabb dolog, amit adni tudok. Egyszer nagyon régen hallottam erről a receptről, talán még tizenévesen, a rádióban. Aztán később a wiw egyik fórumában megtaláltam, és gyorsan el is mentettem jó helyre, hogy majd meglegyen, ha szükség lesz rá. Az elmúlt egy évben negyedszer ülök itt (ez már baby boom?), és gyurmázom a golyókat, közben a szülésen-születésen meditálva. Ezekről talán majd írok még, meg a szülésről is, aminél most jelen lehettem. Mindenesetre a tejserkentő golyók sütinek sem utolsók, sőt, a korábbi felhasználók szerint, mivel nagyon tartalmasak, jól beváltak gyors energiapótlékként olyankorra, amikor rendes evésre nincs idő.

Jöjjön tehát a recept

25 deka árpagyöngy
25 deka búza 10 deka zab 10 deka kesudió (nem pörkölt, sózatlan - ha mégis, akkor csak a végén kell belerakni)
15 deka vaj
15 deka lágy barna nádcukor
víz

A képeken is látható adag annyiban különbözik, hogy a búzát rozzsal helyettesítettem. Nem azért, mert az a kedvencem, hanem, mert elfogyott a búza az Ázsia boltban (Ami különben ki van tapétázva a piacfelügyelettől kapott értesítéssel, miszerint felmondják velük a bérleti szerződést a jövő évtől.)
A gabonaféléket meg kell őrölni. Én a klasszik kancsós turmixban szoktam, de van, aki kávélédarálót ajánl - itt igazán kreatívkodhatnak mindazok, akiknek nincs kis házimalmuk direkt gabonaőrlés céljára. Nem kell az egésznek teljesen lisztesnek lennie. A kesudiót gorombára vágva hozzáadom a gabonához, és szárazon pirítani kezdem egy serpenyőben. Ez eltart vagy negyed óráig, de lehet, hogy tovább is. Mikor már szép barnás, és jó az illata - esetleg nagyon unalmas, akkor kész. Elég gyakran kell kevergetni, hogy ne égjen meg. A még meleg masszába keverem a darabokra vágott vajat, és a barnacukrot. A barnacukor mindenképp nádcukor legyen, és lehetőleg a lágy massza típusú. Ennek van is egy sajátos íze, és jól is lehet vele dolgozni. Ha ilyen nincs, akkor sem érdemes azokkal a cukrokkal próbálkozni, amiket melasszal meg karamellel színeznek, hogy barnák legyenek. Épp most olvastam a Chili és Vanílián is ugyanerről. Akkor inkább jöjjön az őszinte kőkemény kristálycukor. A vajjal és a cukorral jól átkeverem a cuccot, majd apránként hozzáöntöm a vizet is, elsőre ne többet másfél decinél. Épp csak azt kell elérni, hogy a massza formálható legyen, kézzel kis golyókká lehessen összenyomkodni, nem jó túlvizezni. A golyógyurmázás kellemes meditatív elfoglaltság, kb 50-60 darab jön ki ebből az adagból. Lehet közben tévét bambulni, esetleg gondolatainkba mélyedni, tetszés szerint. Mivel két kéz kell hozzá, hosszú telefonbeszélgetésbe csak heatset segítségével bonyolódjunk, másképp nagyon elgémberedhet a nyakunk. Az eredeti recepthez tartozott még adagolási jótanács is, miszerint napi max 3-5 darabot szabad enni, különben hasmenést okozhat.

Szülinapi habos máktorta

2009-01-13T23:37:00.015+01:00

A szombat esti menü kifejezetten kapcsolódott a blog címéhez, az eltérés csak annyi volt, hogy hatalmas gáztepsinyi quichek készültek. Ezeket mind az ünnepelt sütötte, én csak a tortát szállítottam.

Utólag elgondolkoztam azon, vajon miért csinálok V. szülinapjára folyton óriási habos tortákat - vajon ő szereti ennyire a tojáshabot (meringue) vagy én. Esetleg a januári hideg valamiért ezt hozza ki belőlem.

A kiinduló ötletet a beiglisütésből maradt mák adta, amit mihamarabb el kellett használni (még mindig maradt!), mivel így őrölten csak pár hétig tartható el - legalábbis ezt mondják. Ehhez jött még a divatos párosítás szerint a meggy (házi rumos), és az ünnepi külső kedvéért a hab a tortára...
Volt még egy apróbb módosítás az eredetileg elképzelthez képest, mivel tej hiányában a máktölteléket fehérborral főztem - gondoltam, ha a flódniba jó így, akkor nekünk is jó lesz.

20 deka liszt (Teljes kiőrlésű rozs - a kedvencem. Szinte mindent ezzel sütök)
10 deka vaj
meggylekvár

16 evőkanál mák
10 evőkanál cukor
2 tojás
2 dl fehérbor
mokkáskanál vanília kivonat

3 tojásfehérje
4 evőkanál cukor
2 evőkanál mák

rumos meggy a díszítéshez

A tortáról rétegfelvételek is készültek, miután egy üveg aljával mélyfúrásokat végeztünk rajta. De vissza a recepthez!

A lisztből a vajjal és hideg vízzel linzertésztát gyúrtam, amit pihentetni illett volna, de erre most nem volt idő, így azonnal kinyújtottam egy sütőpapírra (különben sem ragadna le a vajas tészta, csak a papírral könnyebb kiemelni a formából), megszurkáltam az alját, és forró sütőben készre sütöttem, úgy, hogy pereme is legyen.

Mikor a tészta kihűlt, vékonyan megkentem meggylekvárral.

A krémhez felütöttem a két tojást, belekanalaztam a cukrot és a mákot, belecsepegtettem a vaníliát, és felöntöttem a borral. Gőz fölött sűrűre főztem, és beleöntöttem a tésztába.

Itt pár óra szünet következett, de ez nem szükséges.

A már kihűlt tortára a három tojásfehérjéből cukorral vert habot halmoztam, az utolsó néhány kanálnyiba mákot is kevertem, pár perc alatt langyos sütőben rózsaszínesre szárítottam.

Legeslegvégül pedig rumos meggyel díszítettem a tetejét. (A lekvár helyére is m,ehetett volna rumos meggy, csak úgy emlékeztem, nincs kimagozva, (ki volt) és nem akartam pepecselni vele.

Első nap palacsintával

2009-01-08T00:29:00.005+01:00

Tényleg elkezdődött, vége a téli szünetnek, és egyáltalán. Ezt persze hétfőn kellett volna írnom.
Az első munkanap nagy hidegben. Már meg sem lepődtem, hogy miközben gázpalackokat hurcolunk flamand kollegával, telefonál a (másik) munkahelyről a (másik) kollega, hogy ott sincs fűtés, napok óta hideg a ház, dolgozzunk ottohnról. Úgyhogy végül vidámra fordult a nap, lassú beszoktatással indult az év...
Napok óta palacsintát akartam enni, végül már képes voltam a mínuszokban felöltözni, és lemenni tejért. Palacsintát sütni palacsintasütő (és bármilyen használható serpenyő) nélkül, mint kiderült,nem is olyan egyszerű mutatvány, de a cél közelében ilyen apró akadályok már nem tántoríthattak el. És felbontottam hozzá azt a spejz mélyén megbúvó utolsó 2006-os baracklekvárt, ami még a Krúdyban készült, és erről bizony szerepel is egy fotó (na hol? na hol?). Igazából az egész poszt ezért született. Meg azért, mert passzol a baracklekvár a blog színeihez.

Tian variáció gerslivel és juhtúróval

2009-01-05T23:07:00.015+01:00

A Cappietto család eredetileg nizzai illetőségű receptjének hazai változata. Azóta kiderült már, hogy tian néven sokféle sült zöldséges étel fut, bizonyos helyeken minden ilyesminek a gyűjtőneve, ami nem gratin.

Én ezzel a recepttel (az eredetivel) fedeztem fel magamnak a sütőtököt. Kapcsolatunk azóta sokat mélyült.

kb 70 dkg sütőtök
2 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
1 csésze gersli
provence-i fűszerkeverék
1 tojás
5 deka juhtúró
egy marék tökmag (hántolt)

Kevés olajon megpárolom a felvágott hagymát, fokhagymát, rámorzsolok jó sok provence-it, sózom, és belerakom a feldarabolt sütőtököt. Kis-közepes lángon, fedő alatt párolom, míg a tök elkezd szétesni-szétkenődni.
A kis csésze gerslit egy kanál olajjal összekeverem, hogy mindenütt érje, majd a tökhöz adom, utána öntök két csésze vizet, így főzöm tovább, majd kb tíz perc múlva elzárom, de lefedve hagyom, hogy puhuljon a gersli.
Mikor kicsit már kihűlt, egy egész tojást keverek bele (lehet kettő is, úgy könnyebb lesz majd szeletelni), megborsozom.

Kiolajozott, vagy sütőpapírral bélelt jénaiba, vagy kerámia tálba öntöm, tetjeére juhtúrót morzsolok, és tökmagot szórok, kb 200 fokon megsütöm, míg a tetje pirulni kezd.

Melegen, langyosan, és hidegen (sőt, másnap) is nagyon finom. Lehet hozzá pár szelet sonkát enni, vagy pl káposztasalátát - esetleg csak simán fejeskáposztát, ahogy én ma.

Céklás csicseri saláta

2009-01-04T23:36:00.014+01:00

Az újévi menü elég jól követte ama bizonyos gyerekdalt: kezdtük a csicseriborsóval, bár aztán kimaradt a bab, viszont lett lencse (naná!)...

Kedvem volt csinálni valamit a lencse mellett/előtt - olyat, ami szintén megfelelhet a bőséget idéző "sok apró kis szem" koncepciónak. Először vöröslencsére gondoltam, de aztán valahogy mégis nagy kedvencem, a csicseriborsó győzött, és támadt mellé ez a sült céklás ötletem - ami jónak bizonyult.

Sajnos ez nem az a villám salátarecept, amit tíz perc alatt összedob az ember - legalábbis kell hozzá némi előkészület: beáztatni és megfőzni a csicseriborsót (bár ez konzervvel kiváltható) és megsütni a céklát. Mindkettő időigényes, viszont egyik sem kíván folyamatos törődést.

25 dkg száraz (vagy két doboz konzerv) csicseriborsó
5 db közepes cékla (60-70 dkg)
fél szál póréhagyma
1 csokor petrezselyem

A céklákat egyenként alufóliába csomagolva sütöttem meg a sütőben. Ez meglepően sokáig tart, közepes daraboknál is simán van másfél óra - viszont elmondhatatlanul finom így a cékla, össze sem hasonlítható a vízben főtt, de még a gőzölt változattal sem.
A csicseriborsót fél napra beáztattam, aztán szintén jó hosszan főztem. Kaptam nemrég egy kuktát, lehet, hogy legközelebb kipróbálom, abban meddig tart.

Mikor már minden megfőtt/megsült, a borsót leszűröm, a céklát pedig meghámozom és felvágom (ezekkel bőven meg lehet várni, hogy kihűljön). Ha sikerül jól ütemezni a feladatokat, az elsőnek érkező vendég magára vállalja a céklapucolást és vágást - a vele járó bordósvörös kézzel együtt. Persze lehet villával is bűvészkedni, és akkor meg lehet úszni két-három színes ujjbeggyel. A darab pórét hosszában kettévágtam, majd 1-2 centis darabokra. A csokor petrezselymet apróra ollózva dobtam a tetejére (ez ráér az öntet után is, úgy talán még mutatósabb a bordó-rózsaszín keveréken).

Öntet:
1 evőkanál tahini (tahina?/tina? : szezámmagkrém)
1 teáskanál magos mustár
1 citrom leve
1 evőkanálnyi római kömény
napraforgóolaj

Mindezeket a felsorolás sorrendjében kevertem össze, apránként adagolva, hogy homogén lgyen mindig a szósz. Aztán összekevertem a salátával. Tetejére szórtam még pirított szezámmagot, és a leggyanakvóbbaknak is ízlett végül.

És teljesen off (ha van ilyen az ember saját blogjában) ha már ennyiszer leírtam egy oldalon belül, hogy csicseriborsó, rákerestem volt gimnáziumi padtársamra a facebookon... Most várom, hogy visszajelöljön.

Újévi lencsézés

2009-01-03T18:00:00.016+01:00

Kezdjem azzal, hogy kiszámoltuk, ez volt valószínűleg a tizedik közös lencsézés? Ez mégiscsak elég komoly dolog ahhoz, hogy blogkezdő bejegyzés kerekedjen belőle. Franciaországból hazaköltözve gondoltam, hogy gyakran kéne majd baráti vacsorákat, főzéseket csinálni, és hogy hagyományteremtésnek milyen jó kis alkalom a január 1. A szilveszter úgyis sokfelé sodor minket, elsején viszont a lencseevés fontos (sőt, megkerülhetetlen), és milyen jó lesz együtt kezdeni az évet - ráadásul ez a nap általában nincs túlzsúfolva konkurens programokkal. Arra persze nem emlékszem, hogy mindez ilyen világos volt-e akkor, de mostanra kiderült.

Az idei volt a harmadik alkalom a Lónyayban, az itteniekből eddig a legjobb hangulatú, és szerintem a legnépesebb (18). Nagyon örültem mindnyájatoknak, jó volt veletek. Az íráshoz most épp a megmaradt Szent György - hegyi rizlinget kortyolgatom. Megmaradt mind a két pezsgő is, amit hoztatok...

Most akkor azt hiszem, jöhet a recept ismertetése, végülis elsősorban gasztro identitású blognak készül ez itt, vagy lásd még az alcímet, esetleg nagyanyám mondását sóletről, házasságról, és más fontos dolgokról: ahogy sikerül.

Általában szilveszteri buliba indulás előtt szoktam beáztatni a lencsét. Mivel idén a buliba indulás elmaradt, volt egy kis rizikó, de nagyon észnél voltam.

Felírtam a mennyiségeket, ez az adag 15-20 főre értendő (fejenként kb tíz deka lencsével számoltam)

2 kg lencse
12 szál sárgarépa (lehet több is)
1 kis darab zeller
4 fej vöröshagyma
1 csokor friss, vagy több maroknyi szárított, morzsolt kakukkfű
5-6 babérlevél
fél citrom héja
6 gerezd fokhagyma
olaj

Az a helyzet ezzel az étellel, hogy nem valami fotogén, különösen nem órákkal az elkészülte után, mikor az utolsó adagok egyikénél eszembe jutott, hogy képet csináljak róla. Azért ha már elkészült, felrakom, de majd próbálok mellécsempészni valami költőibb kompozíciót is.

A sárgarépát 2-3 centis, vastag karikákra vágva az olajon nagy lángon, fedő nélkül pirítom, hogy süljön, és ne párolódjon - így sokkal finomabb lesz. Időnként megrázom a fazekat, keverni nem is nagyon kell. Mikor már látszik, hogy a nagyja megsült, egy része akár karamellizálódott is kicsit, hozzádobom az apróra vágott zellert, és a nem túl aprólékosan felvágott (úgyis fő még sokáig) vöröshagymát.

Beledobtam a spárgával összekötött kakukkfűcsokrot (vigyázat, az Ázsia boltban valamiért befőttesgumival fogják össze a csokrokat, majdnem sikerült azt is megfőznöm - szóval át kell kötözni!), és a babérlevelet is. (lehet, hogy ez az adag elbírt volna két csokor kakukkfüvet is, máskor átütőbb ez az íz, de a friss mellé nem volt kedvem szárítottat rakni)

Az a tapasztalatom a lencsével, hogy hiábavaló sózni az elején, mintha lenne benne valami, ami semlegesíti a sót - csak már a szinte kész ételen fog valahogy. Még nem néztem utána, hogy ez mitől lehet, mindenesetre ezért ebben a fázisban még nem sóztam. A hagyma után pár perccel belezúdítottam a lencsét - itt derült ki, hogy abba a fazékba, amiben elkezdtem a főzést nem fér bele két kiló lencse, úgyhogy átöntöttem az egészet az itthon található legnagyobb, "kompótfőző" fazékba. Felöntöttem annyi vízzel, hogy éppen ellepje, beledobtam egy fél citrom zöldséghámozóval leszedett héját, és ezután főztem kb. egy órát. A vége felé sóztuk is, kedves segítőtársaim kóstolgatták, és mielőtt elzártam volna alatta a gázt, az utolsó pár percben belenyomtam (az önmérséklet jegyében mindössze) öt-hat gerezd fokhagymát.