30 virágos eperkosár

.. vagy epres virágkosár.
Vagy majd valami Anna is lesz a nevében, ha már szülinapi új süti (torta? tartelette?). Mindenesetre most igyekszem azon melegiben leírni.

Nem az a "félóraalattösszedobom" sütemény, de ha nem egy szórakozóhelyen készülünk elfogyasztani, hanem olyan helyen, ahol van tányér meg evőeszköz, akkor nyugodtan lehet egy nagy torta, nem kell ilyen minikkel pepecselni (bár nekem jól esett). Pontosabban ebből a mennyiségből inkább két torta jön ki. A mennyiségekkel különben is bajban leszek, mert elfelejtettem jegyzetelni, ráadásul volt, amiből maradt (tészta), volt amiből meg lehetett volna több is.  Azért mindenképp rögzíteném, mert olyan (jó) lett, amilyennek elképzeltem.

Kétféle tésztát készítettem, egyiket az aljához, másikat a tetejéhez hogy szép legyen. Aljához turmixgépben megőrölt tönkölyt dolgoztam össze kis cukorral, vajjal, két tojás sárgájával, és hideg vízzel. Majd még egy kis hideg vízzel, és két-három kanál finomliszttel, mert nagyon tört, szakadt a nyújtásnál. A tetejére egy finomlisztből készült linzertészta került. Mindkét tésztát előző este összeállítottam, és betettem a hűtőbe.

Az epret is előző este feldaraboltam, hozzáöntöttem egy pici üveg kandírozott narancshéjat, pár kanál cukrot, és meglocsoltam egy kis narancslikőrrel. Mellékszál, de a Cointreau hatalmas csalódás volt nekem, azt hittem, olyan lesz, mint a limoncello, csak narancsban - hát, nem olyan, cserébe teljesen érdektelen, három év alatt ha egy deci fogyott belőle. Az epret azért készítettem elő ennyivel hamarabb, hogy minél több levet engedjen, és ne a süteményt áztassa majd el.

Reggel leszűrtem az epret, és a levét tíz deka cukorral feltettem főzni, nagyjából a harmadára sűrítettem be, utána hideg vízbe állítottam, hogy lehúljön, mire szükség lesz rá. Kihűlés után lekvárközeli volt már a sűrűsége. A leszűrt eperre pedig rácsavartam egy fél citrom levét, mert az a lekvárban is jól kihozza az ízét, gondoltam, itt sem fog ártani.

A teljes kiőrlésű tésztából 8 cm átmérőjű köröket szaggattam (a lehető legvékonyabbra nyújtottam, aminél még kezelhető-pakolható maradt a tészta). Ezekkel a körökkel béleltem a muffinformákat. nem nyomkodtam az aljába, csak szépen  beleeresztettem, és a forma fenekét ütögettem, hogy lejjebb csússzon. A szilikon formákba ment simán a tészta, a tálcásba vágtam sütőpapírt, és nagyon jól tettem, mert elég ragacsosak lettek a sütik, biztos lett volna, amit nem tudok kiszedni. 12 darabosak a muffinformák, összesen 36 db süti készült.

A három tojásfehérjét villával kicsit felkavartam (nem vertem fel), és két evőkanál cukorral, meg hat deka őrölt mandulával elkevertem. (na, ez az, amiből lehetett volna több) Egy teáskanálnyit tettem a kosárkák aljába, hogy kicsit szigeteljen majd az eper és a tészta között. 30 formába jutott, a többi 6 csak sima epres lett, és sokkal jobban el is ázott. (azért elfogyott a szombati táska workshopon).

A mandulás massza (frangipane light?) után következett a rebarbara, szimbolikus mennyiségben, de az a három szál már vagy két hete várakozott a hűtőben, hogy valahol hasznosuljon. Ezt is felvágtam még előző este, és hagytam érlelődni egy kis narancslikőrben. Ha kicsit több van, érdemes összekeverni az eperrel, egy körrel kevesebb, bár az is igaz, hogy én remekül szórakoztam a sok kanalazgatással).

Ide most már kívánkozik egy kép, nemdebár?

Itt látható a mandulás massza a pici rebarbara darabokkal, és a rápakolt eperrel. Valamint a tátongó kosárkák, amiket felvert tojással kentem ki, hogy elkerüljem az átázást (nem sikerült). Talán itt gyújtottam be a sütőt 200 fokra.

Ezzel megelőlegeztem a következő lépést: Az epret igyekeztem egyformán elosztani, kb egy evőkanálnyi jutott mindenhova (pucolás    és darabolás közben tényleg legfeljebb, ha 15 dekát ettem meg!)

Jut eszembe, miután kiszaggattam az egyik tésztából a kosárkák alját, a másikból kiszaggattam 36 db virágot, olyat, amilyen a linzerkarika teteje szokott lenni. Ezeket egy tálcán beraktam a hűtőbe. Azt, hogy a tortákon felül is legyen tészta, eredetileg azért találtam ki, hogy  lehessen egymásra téve szállítani, és nagyon örültem, mikor kezembe került ez a virágforma, hogy így milyen csinos lesz.

Az eper után következett a kihűlt eperszirup, ez éppen elég volt, kb egy evőkanál jutott darabonként. Ezután elővettem a virágokat, mindegyiket megkentem felvert tojással, és szép ízlésesen elhelyeztem a kosarak tetjén.

.

 Egyszerre két tepsit tettem be a sütőbe, ami nem volt annyira szerencsés, a felső sokkal hamarabb készült, de igazából az lett jó, ami a középső rácson sült, meg az utolsó - de ez a reggeli sietség miatt alakult így,

Végülis lehet, hogy nem a párhuzamos sütéssel volt a baj, csak túl korán szedtem ki az első adagot. Azért ennek sem lett drámai vége, szépen belesimultak a többi közé - a fapados epreseket meg  magammal vittem.

Így nézett ki az első adag, mikor kivettem a sütőből

 

Hozzávalók:

• 1,5 kg eper
• kandírozott narancshéj, vagy narancshéj bármilyen formában
• rebarbara (itt 3 szál volt, de lehet akár fele-fele az eper és a rebarbara
• kb 25 deka cukor (barna nádcukor volt a nagyja, csak a végére elfogyott)
• 10 dkg őrölt mandula
• narancslikőr (ha van), vagy más alkohol, de el is hagyható, vagy  narancsvirégvíz is jó lehet

A tésztákhoz:
Alja:

• 2 tojás sárgája
• 50 dkg liszt (teljes kiőrlésű)
• 20 dkg vaj
• 2 ek cukor
• só hideg  víz

 Teteje

• 10 dkg vaj
• 1 tojás sárgája
• 20 dkg finomliszt
• só
• (talán pici cukor, de lehet, hogy kimaradt)
• 1 egész tojás a kenéshez

Kicsit izgultam, hogy kevés lesz a cukor, de végül nem (bár többen is mondták, akiknek nagyon ízlett, hogy különben nem szeretik az édességet, és milyen jó, hogy ez nem volt túl édes...)


Még a színes szilikonformával is, mert az olyan vidám.