Quand ils sont venus arrêter..

Több év telt el úgy az életemből, hogy naponta láttam ezt a plakátot, irodák falán, Pesten is, és Clermont-ban is. Sőt, néha még lakások falán is.

Ma eszembe jutott.

A kép Clermont-Ferrand-ban készült. Érdekessége, hogy az utolsó bekezdés - mivel az pirossal volt írva- egyáltalán nem látszik.

Mielőtt megtaláltam volna a képet, rákerestem a szövegre. Kiderült, hogy több verzióban is terjed franciául, és hogy vitatott a szerző személye is. A legszebb szerzőmeghatározás valahogy így hangzott: Bertold Brechtnek tulajdonított szöveg, akit megihlethetett Martin Niemöller lelkész gondolata - vagy valami ilyesmi.
Próbáltam németül is rákeresni, és sikerült, erre roppant büszke vagyok. A német szöveg egy másik francia verzióval vág egybe, nem azzal, amit én itt idézek és lefordítok (+kép). Az is kiderül, hogy német nyelvterületen is vannak viták a szerző személyéről, de tulajdonképpen nekem most nem olyan érdekes.

Quand ils sont venus arrêter un juif, je me suis dit:
Un juif de plus ou de moins, il n'y a pas de quoi s'inquiéter...

Quand ils sont venus arrêter un catholique, je me suis dit:
Un catholique de plus ou de moins, il n'y a pas de quoi s'inquiéter...

Quand ils sont venus arrêter un communiste, je me suis dit:
Un communiste de plus ou de moins, il n'y a pas de quoi s'inquiéter...

Quand ils sont venus pour m'arrêter...
Il n'y avait plus personne pour s'inquiéter...


Mikor jöttek, hogy elvigyenek egy zsidót, arra gondoltam:
egy zsidóval több, vagy kevesebb - nincs miért aggódni.

Mikor jöttek, hogy elvigyenek egy katolikust, arra gondoltam:
egy katolikussal több, vagy kevesebb - nincs miért aggódni.

Mikor jöttek, hogy elvigyenek egy kommunistát, arra gondoltam:
egy kommunistával több, vagy kevesebb - nincs miért aggódni.

Mikor értem jöttek, hogy elvigyenek,
már nem volt senki, aki aggódhatott volna.

Als die Nazis die Kommunisten holten,
habe ich geschwiegen;
Ich war ja kein Kommunist.

Als sie die Sozialdemokraten einsperrten,
habe ich geschwiegen;
ich war ja kein Sozialdemokrat.

Als sie die Gewerkschafter holten,
habe ich geschwiegen;
ich war ja kein Gewerkschafter.

Als sie die Juden holten, habe ich geschwiegen,
ich war ja kein Jude.

Als sie mich holten, gab es keinen mehr,
der protestieren konnte.

(Bertold Brecht ? Martin Niemöller?)

Pogrom és tavasz

Szomorú vagyok, pedig lehetnék vidám is ezen a szép tavaszias napon, amikor a falafeles sráctól még kaptam is egy csokit. És tényleg, a budapesti utcán sétálva egész vidámnak néz ki a világ, míg újra eszembe nem jut a hétfői tatárszentgyörgyi gyilkosság. Meg a többi.
Eldurvult ez a hely, ahol élünk. Persze nem volt sok illúzióm, de a pogrom mégiscsak rettenet. Vasárnap féléves szülinapot ünnepeltünk, aztán elmentünk a Gödörbe, de nagyon úgy néz ki, ezzel nincs vége, és ez nem is elég, nem úszhatjuk meg gesztusokkal.
Nem tudom, mi lenne az elég, vagy mi lenne a jó, és nem fogjátok ti sem megtudni ebből a bejegyzésből, csak közben valahova valamit muszáj mondani, írni. Nem ilyesmire gondoltam, mikor azt terveztem, hogy másról is szóljon ez a blog, mint evés-ivásról.
Olyanok jutnak eszembe, hogy vigyáznunk kéne például Boldizsárra, meg persze mindenki másra is. De főleg nem jut eszembe semmi.
Ajánlom a tilos ma reggeli adását! 7-10-ig, vagyis igazából 7:16 körül kezdődik. Itt. (félórás darabokban tölthető le)

Szárnyasmájhab almával

.
Mondhatnám normand(iai), hiszen van benne alma és Calvados is.

Az eredeti receptben kacsamáj szerepelt, de nem kaptam a csarnokban, így csirkemájból csináltam a szombati vendégeknek. Az este sodrában persze elfelejtettem fényképezni az ételeket, úgyhogy másnap délelőtt mindenből próbáltam csinosan újratálalni a maradékot, hogy aztán feltehessem ide. Közben nagyon röhögtem magamon, hogy a blogolás miatt még arra is képes vagyok, hogy plusz mosogatnivalót gyártsak, pedig akárki megmondhatja, hogy a fölösleges edényhasználattól igazán tudatosan szoktam óvakodni.

A habot/kencét a felhasználás előtt legalább két órával el kell készíteni. Ha nem takarjuk le valamivel szorosan, a teteje megbarnul.

Ez került bele:
30 deka máj
2+5 deka vaj
2 evőkanál olívaolaj
1 kis alma
1 evőkanálnyi apróra vágott lilahagyma (az eredetiben salotta)
2 cl calvados
só, bors, petrezselyem, kakukkfű

Az olajon és kb két deka vajon közepes lángon átsütöttem a kis darabokra vágott májat. Nem kell megpirítani, épp csak addig sütni, míg már nem véres.
Szűrőkanállal kiszedtem a májdarabokat, és a maradék zsiradékba tettem a hagymát, kicsivel később az apró kockára vágott almát. Rámorzsoltam a kakukkfúvet, és a petrezselymet is belevagdaltam. Mikor jól összepárolódott, aláöntöttem a calbvadost, és fél perc múlva el is zártam.
Visszaraktam az edénybe a májat, sóztam, borsoztam, és botmixerrel simára mixeltem. Ezen a ponton átugrottam az eredeti recept "sűrű szitán áttörjük" kitételét, és azonnal belekevertem apránként az öt deka szobahőmérsékletű vajat.

Ezen a ponton lehet még ellenőrizni, és korrigálni a fűszerezettséget. Ha minden rendben, akkor kis tálkában legalább két órára a hűtőbe teszem. Egy-két nappal előre is elkészíthető különben. Pirítóssal finom. Almával is.

Kiegészítés:

Megcsináltam újra a szezonnyitó biciklitúrára (április). Mnden ízesítőből többet raktam hozzá, és sokkal finomabb lett. Tehát:
két kis fej (vagy egy közepes) lilahagyma
1 nagy alma
és a fűszerekkel is bátran.
Sokkal inkább karakteres pástétom íze lett, mint előzőleg. Lehet, hogy az is számít, hogy most nem csirkemájból volt, hanem pecsenye libamájból.

Majonézes zeller

Minél régebben tart a tél, annál nehezebb lelkesedni a tipikus téli zöldségekért. Megy a csűrés-csavarás, trükközés. Ez itt egy sima majonézes zellersaláta. Nagyon finom, és igazán semmi extra. Akkor szoktam csinálni, ha nem egyedül eszem, mert egy adag majonézzel is túl sok egy embernek. Egy adag majonéznek ez egy tojás sárgájából készült majonézt nevezem. Tulajdonképpen ez a legnagyobb feladat az egészben, bolti majonézt használva tehát ez egy max. öt perces étel.

Minden klasszikus recept leírja, hogy a majonézhez a hozzávalóknak azonos hőmérsékletűeknek kell lenniük. Ezt én általában nem tudom biztosítani, mert annyira nem gondolkozom előre. Többnyire két perccel a feltörés előtt kiveszem a tojást a hűtőből, és ezzel megnyugtatom a lelkiismeretem. Az is igaz, hogy a többi hozzávaló mindig azonos, "konyha" hőmérsékletű, mivel egymás mellett állnak a polcon.

1 tojás sárgája
1 mokkáskanál mustár (nálam dijoni)
1,5-2 dl olaj
1 evőkanál citromlé/enyhe ízű ecet
só, bors,
+
fél pohár tejföl
fél citrom leve
1 db nagy zellergumó

A tojássárgájához teszek egy kiskanál mustárt - ez egy fontos trükk, alapvetően biztosítja a megfelelő állag elérését, mert a mustár nagyon jól veszi fel az olajat. Lehet csak mustárral és olajjal is finom mártást csinálni, hasonlóan készül, mint a majonéz.
Tehát sárga, mustár, itt lehet azonnal kis só bors is (aiolihoz az áttört fokhagyma), és kevés citromlé, vagy valami enyhe ízű ecetből egy kiskanálnyi.
Habverővel keverem ki. Az olajat először nagyon apránként - ha nem is cseppenként, de mondjuk, löttyintésenként adom hozzá, majd ahogy sűrűsödik-keményedik a majonéz, egyre bátrabban, de mindig teljesen elkeverem az újabb adag előtt. Legközelebb csinálok egy fotót az elért állagról, amikor késznek nyilvánítom. Akkor már olyan kemény a mártás, hogy leginkább dermedt pudingszerű az állaga. Ez kb tojásonként 1,5-2 deci olaj hozzáadásával érhető el. Ezen a ponton lehet még citromlét, sót, borsot tenni hozzá, ill bármi mást, hogyha a majonézt mártásalapként, és nem önmagában használjuk fel.
Még az olajról. Én nem szeretem, ha nagyon intenzív olívaíze van a majonéznek, ezért úgy szoktam készíteni, hogy olívaolajjal kezdem, és mikor már kezd vastagodni, áttérek egy semleges ízű olajra.

Zellersalátához például jó sok citromlét teszek bele, több mint egy fél citrom levét. Egy fél pohárnyi tejfölt is raktam hozzá, mert útközben kevésnek bizonyult a mártás - így is látszik a képen, hogy a zöldség nem úszik a majonézes mártásban, inkább csak bevonja, összeragasztja a cucc - de nekem nagyon is ízlik így.

Utolsó lépésként tehát egy reszelő nagylukú oldalán lereszeltem egy egész zelert, és belekevertem a tejfölös majonézbe.