Böjttörő brunch

Sosem hittem el igazán, amiket hallottam időnként a léböjtről, hogy 2-3 nap után már milyen könnyű, és hasonlók... Most viszont meg kellett tapasztalnom. Úgy látszik, nagyon eltaláltam, mire van szüksége a szervezetemnek, mert úgy ráálltam a nemevésre, hogy már attól kezdtem félni, le sem tudok jönni róla. Öt nap léböjt után (amiből az ötödik napon reggeltől estig hurcoltam magammal a böjttörésre szánt almakompótot, és vártam, hogy nekilássak, ha megéheztem - nem éheztem meg) tegnap már ettem almakompótot, almát, aszalt szilvát, sőt, egy vékony szelet kenyeret is. Muszáj volt visszajönni az evők sorába, hiszen a ma reggeli program ismét brunch!

A következőket vittem magammal: egy ananász, sárgarépasaláta, és rozsos zsömle. A sárgarépa egyedüli érdekessége, hogy a felét nem reszeltem, hanem hámozókéssel csináltam belőle hosszú szalagokat, kis változatosság gyanánt. Uborkával, más zöldséggel is szoktam néha. A rozsos zsömle a Fűszer és Lélek receptje alapján készült, minimális módosítással (részben a kedv, részben a spájz hiányosságai miatt). Kenyérsütési kedvem mindig ott törik meg egy kissé, hogy azonnal 100%-ban teljes őrlésű rozsliszttel próbálkozom, amiből elsőre azért nagyon nehéz igazán szépet-jót kihozni. Ráadásul megyek a fejem után, ami pl süteményeknél már rég nem okoz gondot, azon a terpen már kiismerem magam, elég átolvasni pár receptet, és összekombinálok belőle valamit. Így aztán a kenyereknél is magabiztosan próbálkoztam - khm ... változó sikerrel. A búzalisztes kísérleteim, meg azok, ahol követtem a receptet, viszont mindig sikeresek voltak. Arra is gyanakszom, hogy talán nem szoktam elég hosszú ideig dagasztani a tésztát.

Most viszont fele-fele arányban kevertem a rozslisztet a fehér búzaliszttel (nem is volt itthon több rozsliszt), ráadásul nemrégiben végre beszereztem egy csomag sikért (búzafehérje), ami valószínűleg szintén a siker titka, legalábbis a Fűszer és Lélek szerint, és ő kenyérsütésben elég profi. És néztem az órát, reggel húsz percen át dagasztoottam a robotgéppel a tésztát. A mai eredmény mindenesetre szép és finom volt. Így csináltam:

Este bekevertem a kovászt:

fél bögre rozsliszt
fél csomag szárított élesztő
egy kávéskanál méz
fél bögre langyos víz

Kb. egy órát a konvektoron hagytam, szépen feljött, utána beraktam a hűtőbe. Féltem, hogy nagyon lehűl, vagy nem dolgozik majd eléggé, így lefekvés előtt végül kiraktam a konyhaasztalra (elég hűvös a konyha).

Kb fél bögre rozst vízzel és egy kis sóval forrásig melegítettem, aztán elzártam, és így hagytam ázni reggelig.

Reggel

egy bögre rozslisztet
másfél bögre fehér búzalisztet
egy zacskó szárított élesztőt
egy kk mézet
sót

kevertem össze a leszűrt rozzsal, a kovásszal, és még egy kevés langyos vízzel. A robotgép dagasztókarjával húsz percig dagasztottam, beszórtam liszttel a tálat is alatta, meg a tetejét is, és egy ruhával letakarva a konvektorra raktam egy órára, ezlaatt a duplájára kelt.

Miután megkelt, lisztezett deszkára borítottam, és nem gyúrtam át, csak kicsit eligazgattam, és 12 darabra vágtam (előbb negyedeltem, aztán azokat háromba), mert az volt a tervem, hogy a muffinsütőben fogok belőle kis zsömléket sütni. Arra számítottam, hogy a tészta lágyabb, elfolyóbb lesz, de végül nem is volt szükség a muffinsütőre, szépen megtartották így is a formájukat. Fél órára visszaraktam letakarva a konvektorra, azalatt előmelegítettem a sütőt 200 fokra, és bevásároltam a csarnokban.

Kb. fél óra altt sültek meg. Finom lett nagyon, azért is akartam gyorsan leírni, mert ez jó eséllyel bekerül a repertoárba. Külön nagyon tetszik, hogy egész gabonaszemek is vannak benne.

Hogy a brunchon ezen kívül még mi minden volt? Most csak egy gyors felsorolást teszek közzé, ha esetleg majd kapok képet valakitől, felrakom ide. Tehát az enyémen kívül volt még kb háromféle kenyér - szárított paradicsomos, fekete, és még ki tudja milyen. Kalács, annyi gyümölcs, hogy egy hatalmas gyümölcssaláta készült belőle, a Fény utcai piacról házi gyümölcsjoghurt (áfonyás és még valamilyen), ugyanonnan körözött és vaj. Mátészalkáról házi sonka. Quiche lorraine réteslapból! (ezt sajnos nem kóstoltam, mert a tojás-hús evésnél húztam meg mára a határt. A tejtermékek bevállalásával így is túlmentem az eredeti terven). Egy hatalmas tavaszi saláta jégsalátával, retekkel, és szárzellerrel, ami személyes kedvencem, mégis olyan ritkán eszek. Plusz még lekvárok, sajtok, szalámi, kolbász (szintén házi), felvágott. Ja, és pálinka, meg friss sajtótermékek. Biztos kihagytam valamit.