Ez az összeállítás akkor fogalmazódott meg bennem, mikor a januári vacsoraklubra készültünk. Akkor a pisztácia körül forogtak a tervek, és a sült zöldségekből nem lett semmi. Most végül dió került a mártásba. Ahogy olvastam a VKF felhívását, azonnal eszembe jutott ez a félretett recept. Meg is csináltam szülinapi vacsorára, a közzétételhez pedig megtanultam, hogyan kell ütemezett bejegyzést létrehozni, mivel március első napját turistaként töltöm, nem fogok blogolással bajlódni.
3 maréknyi dióbél (7-8 dekányira tippelem)
fél citrom leve
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1-1,5 deci olívaolaj
2 evőkanál tejföl
bors
A diót serpenyőben szárazon megpirítottam. A tejfölt és a borsot kivéve mindent turmixba raktam, és simára kevertem. Persze ezek is belekerülhetnek, csak az eredeti tervben még nem szerepeltek. Egy darabig még balanszíroztam, hogy a tejföl kicsit simítson-finomítson a mártás ízén, de azért legyen jól kiérezhető a citrom is, mivel édes téli gyökérzöldségekhez fogjuk enni. Még a végén egy kis borsot őröltem rá. - Most, hogy végiggondolom, ha valakinél van otthon darált dió, simán kikeverheti gép nélkül is, csak a fokhagymát kell szétnyomni.
A céklát kefével lesúroltam, és csak a gyökerét meg a szárát vágtam le, nem hámoztam. A sárgarépát is csak lesikáltam (persze, van, hogy muszáj hámozni). A céklát mérettől függően 6-8 cikkre vágtam, a répát 4-5 centis darabokra.
Egy kerámia tálban kis olívaolajjal összekevertem a zöldségeket - épp csak, hogy kis fényt kapjanak, és rozmaring ágat raktam közéjük darabokban. Először alufóliával lefedve, majd kicsomagolva sütöttem jó meleg (180-200 fokos) sütőben. Ízlés kérdése, mennyire legyen még harsogó a közepe, vagy épp teljesen vajpuha.
Nálam ez a döntést meghozták atz elemek, vagy a hőtágulástűrési mutató, vagy nem tudom pontosan mi... A Vasedény év eleji leárazásán vett kerámia sütőtál az egyik sütőből kivétel - visszarakás után megadta magát. A jobb alsó felvételen megtekinthető, a még nyers zöldségekkel. Ekkor nyilvánítottuk késznek a zöldséget, ami nem volt vajpuha, de azért már szépen elkezdett némelyik karamellizálódni. A mártás finom volt másnap a hideg zöldséggel is.
3 maréknyi dióbél (7-8 dekányira tippelem)
fél citrom leve
1 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem
1-1,5 deci olívaolaj
2 evőkanál tejföl
bors
A diót serpenyőben szárazon megpirítottam. A tejfölt és a borsot kivéve mindent turmixba raktam, és simára kevertem. Persze ezek is belekerülhetnek, csak az eredeti tervben még nem szerepeltek. Egy darabig még balanszíroztam, hogy a tejföl kicsit simítson-finomítson a mártás ízén, de azért legyen jól kiérezhető a citrom is, mivel édes téli gyökérzöldségekhez fogjuk enni. Még a végén egy kis borsot őröltem rá. - Most, hogy végiggondolom, ha valakinél van otthon darált dió, simán kikeverheti gép nélkül is, csak a fokhagymát kell szétnyomni.
A céklát kefével lesúroltam, és csak a gyökerét meg a szárát vágtam le, nem hámoztam. A sárgarépát is csak lesikáltam (persze, van, hogy muszáj hámozni). A céklát mérettől függően 6-8 cikkre vágtam, a répát 4-5 centis darabokra.
Egy kerámia tálban kis olívaolajjal összekevertem a zöldségeket - épp csak, hogy kis fényt kapjanak, és rozmaring ágat raktam közéjük darabokban. Először alufóliával lefedve, majd kicsomagolva sütöttem jó meleg (180-200 fokos) sütőben. Ízlés kérdése, mennyire legyen még harsogó a közepe, vagy épp teljesen vajpuha.
Nálam ez a döntést meghozták atz elemek, vagy a hőtágulástűrési mutató, vagy nem tudom pontosan mi... A Vasedény év eleji leárazásán vett kerámia sütőtál az egyik sütőből kivétel - visszarakás után megadta magát. A jobb alsó felvételen megtekinthető, a még nyers zöldségekkel. Ekkor nyilvánítottuk késznek a zöldséget, ami nem volt vajpuha, de azért már szépen elkezdett némelyik karamellizálódni. A mártás finom volt másnap a hideg zöldséggel is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése