Clafoutis

Az első idei, sárgabarackkal.
Eredetileg a franciák magozatlan cseresznyével csinálják. Erős érvük, hogy maggal együtt jobb lesz az íze. Külföldiek ezt azt hiszem, nem érthetik... Én magozott meggyel szoktam egyébként, mivel a meggynek eleve több íze van süteményben. Aki tehát igazit akar, az nem magoz, helyette később köpköd.

Begyújtottam a sütőt.


A sütőformát kibéleltem megvajazott sütőpapírral. Simán kivajazni is elég, valószínűleg.
A forma teljes felületét kiraktam a feldarabolt gyümölccsel.

Összekevertem a tésztát:
2 deka olvasztott vaj
2 dl tej
3 tojás
3 kanál liszt
4 kanál cukor

A hozzávalóknak ez sem az "érkezési", sem a logikus sorrendje. Azért így írtam, mert nekem ezzel sikerült memorizálni a receptet: 5 dolog kell bele: kettőből két egység, kettőből három, és egyből négy. Lehet, hogy másnak ez nem segít, de hátha.

A tésztát a gyümölcsre öntöttem, és beraktam a meleg sütőbe. Öt-tíz perc múlva kisebb lángra vettem. 20-25 perc alatt kész. Melegen, langyosan és hidegen egyaránt finom. Szállítani csak a sütőtállal együtt érdemes, másképp nagyon megsínyli a külcsín.

Könnyű rákapni, mert gyors, csupagyümölcs nyári desszert, úgyhogy figyelmeztetésképp megosztom történetemet a három lányról, akik Mikszáth téri legendás lakásukban egy nyáron át mindennap sütöttek clafoutis-t. Három ember néhány perc alatt el tud tüntetni egy ilyet, de én, ha kicsit összekapom magam, egyedül is elbírok vele. Hogy visszatérjek a történethez: a tanulság nyár közepe felé kezdett kirajzolódni, meglepetésszerű kilók formájában. A látszat tehát, hogy ebben alig van anyag, ne tévesszen meg senkit. Mások egyébként azzal a felkiáltással tömték magukba lelkesen, hogy mivel teljes kiőrlésű liszttel készült, kifejezetten egészséges étel.

Azóta csináltam egyet, amit V. ötlete nyomán rozmaringgal ízesítettem, és tényleg nagyon passzol a sárgabarackhoz, ajánlom kipróbálásra bármilyen barackos sütiben.