2009. június 12., péntek

Rebarbaratorta


Régi, jól bevált darab, az alapötlet (narancslé) egy rebarbarás crumble receptből származik, ha jól emlékszem.
Általában istenien tocsog a narancsos-gyömbéres szirupban, és minden ragad tőle, de most egy fantasztikus technológiai újítással ezt kivédtem.
A rebarbara saját ültetvényről származik, így a sovány termés miatt most csak két mini tortára futotta belőle, de a mennyiségeket megpróbálom egy átlagos méretű (vagy 5-6 mini) tortára megadni.


20 deka liszt
10 deka vaj
hideg víz

fél kiló rebarbara
1 narancs leve
2 ek méz
diónyi (lehet nagyobb is) gyömbér
néhány kanál barna cukor


Érdemes a sütés előtti nap félig megcsinálni (akár 2-3 nappal korábban is lehet), de utolsó pillanatban is összedobható azért.

A rebarbarát feldaraboltam, és a mézből, narancsléből, narancshéjból és gyömbérből összeállított pácban beraktam a hűtőbe. A gyömbért fokhagymaprésen szoktam átnyomni. Ebben néhány napig állhat a rebarbara.
A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal, és kis vízzel kemény tésztát gyúrtam belőle. Ezt legalább fél órát kell hagyni a hűtőben állni. Lehet tenni bele egy-két kanál cukrot is, most nem tettem.

A tésztát sütőpapíron kinyújtottam, kibéleltem vele a formát. Papír nélkül is lehet, az kevésbé pazarló, csak kicsit többet kell mosogatni (igazából utálom, hogy a receptek folyton tele vannak olyanokkal, hogy alufóliával meg ezzel-azzal fedjünk be dolgokat, meg béleljünk ki tálakat/formákat, mikor egy fedő is megtenné, vagy egy kicsit hosszabb mosogatással ez kiváltható lenne. Csomó szemetet termelünk így főzés közben feleslegesen. De a sütőpapírt én is sokszor így használom, azzal nyugtatva a lelkiismeretemet, hogy a papír még mindig kevésbé gáz, mintha alufóliát vagy folpackot használnék állandóan). Mivel vajas a tészta, simán is mehet a formába, nem fog leragadni (hacsak nem a leszivárgó sziruptól), nem kell kikenni előtte a formát.
A rebarbarát leszűrtem, és elegyengettem a tészta tetején, 4-5 ek barna cukorral megszórtam, és betettem az egészet az előmelegített sütőbe.


Itt jön a technológiai újítás! A "páclevet" nem öntöttem rá, hanem sűrűre forraltam, miközben sült a torta. A szinte kész tortát kivettem a sütőből, meglocsoltam a sűrű sziruppal, és visszatettem még tíz percre.

1 megjegyzés:

Renata Kalman írta...

szia!
Jó ötlet!
Rebarbarát még csak kölesúrós tortához használtam az idén, de ideje lesz mást is készíteni belőle.
A gyömbért eddig még csak sütőtökös tortához adtam...