Újkrumpli zöldben

_

Már majdnem közzétettem a bejegyzést, mikor eszembe jutott az aktuális VKF kiírás, amire nem terveztem küldeni semmit. Most akkor mégis.

Az a fajta étel, ami abból született, hogy több hozzávalóból is csak kisebb mennyiség volt itthon, és még olyan praktikus megfontolásokból, miszerint az újhagyma zöldje hamar elszárad, jobb azonnal felhasználni, még ha az egész hagyma nem is fogy el. Nagyon finom, zsenge tavaszi egytál étel lett belőle, de bármelyik alkotórésze elhagyható, ha épp nincs kéznél.

Az alábbi mennyiségből két adag lett.

8 szem újkrumpli
20 deka spenót
2 friss fokhagymaszár
fél fej friss fokhagyma
3 csomag újhagyma zöldje
2 kanál olívaolaj
1 dl tejszín
3 ek sűrű tejföl

A megmosott, félbevágott újkrumplit elkezdtem sütni néhány kanál olajon, az edényt időnként rázogatva, dobálva. (Ez a pommes de terre sautées, aminek magyarul nincs neve, talán azért, mert nem is nagyon szoktuk így készíteni. Nekem mindenesetre nagy kedvencem, volt idő, hogy hetente legalább egyszer ezt ettem)
Mikor a krumplinak már szép színe volt, és majdnem késznek tűnt, rádobtam először az összetépkedett spenótot, majd az újhagyma és a fokhagyma felvágott zöldjét.

.
Miután a zöldek kicsit összeestek, egészben beledobtam a zsenge friss fokhagymagerezdeket, felöntöttem a tejszínnel (igazából tejszínt nem is tennék bele, csak tejfölt, de először úgy emlékeztem, hogy azt nem vettem...) és a tejföllel, sóztam, borsoztam, még pár percig hagytam párolódni fedő alatt.

Azért érdemes megvárni, hogy a krumpli teljesen (vagy majdnem) átsüljön, hogy a zöldekkel már ne kelljen hosszan főzni. Eredetileg reszelt sajttal a tetején képzeltem el, de végül úgy éreztem, az csak lenyomná a friss, zöld ízeket.

A köztes stádiumokban fotogénebb volt, de a történelmi hűség kedvéért egy kép a végeredményről is.

Búcsúba

-

Bodza szorbet most már tényleg, mellesleg szörp is

Az előző kísérletben egyszerűen a kész bodzaszörp megfagyasztásával próbálkoztam.Az eredmény szorbetnak kicsit fád volt, ráadásul kristályos is, bár lehet, hogy ennek az az oka, hogy nem kevertem fel elégszer a fagyasztás során.

A szörphöz a pontos mennyiségeket nem tudom megadni, de egy liter vízhez közelítőleg
15 virág
25 deka cukor
1 citrom leve.

A virágokat beáztatom, egy-két nap múlva leszűröm (gézen át, jól kinyomkodva), cukorral és citromlével felforralom, kimosott üvegekbe töltöm, lezárom, dunsztba teszem. Tavaly még tettem bele citromsavat is, mert minden receptben szerepelt, de idén már azt sem. A tavalyiból az utolsót márciusban bontottam fel, tökéletes volt Iváshoz 1:2 arányban hígítom. (azt hinném, rövidül az első í, de a helyesírás ellenőrző mást mond)

Második menetben a már elkészült bodzaszörpbe áztattam be egy újabb adagnyi virágot, majd két nap után leszűrtem, újra felforraltam, ismét adtam hozzá cukrot (sajnos a mennyiséget nem figyeltem pontosan, de utólag úgy érzem, túl sokat) és citromlevet. Jól lehűtöttem, botmixerrel kicsit habosítottam (azóta váltottam habverőre), és többször felkeverve megfagyasztottam. Szinte tökéletes. Talán túl édes, és ez lehet az oka annak is, hogy elég hamar olvad.
A receptet tehát ajánlom, csak a cukorral kell vigyázni. Persze az is egy módszer, ha elsőre dupla mennyiségű virágot teszünk a vízhez... de lehet, hogy az túl egyszerű

0,7 l bodzaszörp
12 bodzavirág
cukor és citrom ízlés szerint.

Ha már így belejöttem a szorbetgyártásba, csináltam egy adagot Cili&Vanília étcsoki szorbetjéből is, most az egyszer hűen követve a receptet. Csak 50% körüli csokoládém volt itthon, de így is finom lett. Mivel nekem nincs fagyigépem, nem limitálja semmi a mennyiséget, így azt hiszem, legközelebb dupla adagból fogom készíteni, mert ez nem tűnik valami soknak...

Rebarbara szorbet

Volt egy lusta kísérletem nemrég, és az eredmény ugyan elfogyott, de nem volt az igazi. (Azért el kell mondani, hogy epersalátához (ezúttal mentával) nagyon jól passzolt belőle egy-egy gombóc.)

Most viszont ismét nekiálltam, figyeltem a mennyiségekre, az eredmény is az, amit vártam, úgyhogy közzéteszem a receptet.

1 liter víz
60 deka cukor
fél kiló rebarbara
1,5 citrom leve

A vízből és a cukorból szirupot főztem, pár percig hagytam erősen forrni, míg kb egy ujjnyi elfőtt a folyadékból. Beleraktam a szirupba a feldarabolt rebarbarát, és tovább forraltam, mialatt a rebarbara szálasra szétfőtt, és újra elfőtt egy ujjnyi.

A szirupot leszűrtem, hagytam a masszát jól lecsepegni, kicsit nyomkodtam is, de nem nagyon.
Ha a növény is belekerül (pl leturmixolom), akkor zöldes színe lesz, ha csak a főzőlé, akkor gyönyörű rózsaszín - igazából ez volt a múltkori csalódottság egyik oka.

Az elkészült alapot hagytam kihűlni, aztán a hűtőbe raktam. Másnap belecsavartam másfél citrom levét, és fagylaltgép híján a kancsós turmixba töltöttem, így azt is le tudtam olvasni, hogy pont egy liter lett. A turmix-szal pár percig kevertem, hogy jó habos legyen, aztán műanyag dobozban a mélyhűtőbe raktam. Másfél-két óránként átkeverem elektromos habverővel. Eddig ezt a műveletet valami ismeretlen okból mindig botmixerrel csináltam, de ma rájöttem, hogy a habverővel sokkal jobb.

Bodza szorbet

Még tökéletesíteni kell, de lehet, hogy kitaláltam valamit. Kép egyelőre nincs.
Rebarbarából is elkészült az első adag, de még nem olyan finom, mint a tavalyi.
Experiences de sorbet... rhubarbe, sureau. A suivre

Bodzaszedés

A hárosi öbölben, ami ilyen szép. A Lágymányosi hídtól végig van bicikliút.

A fotókon ráadásul nem látszik a rengeteg szúnyog, ami a vasárnapi alkonyatban ránk támadt. Kicsit olyan volt, mint egy horrorfilm eleje. Idilli környezetben gyanútlanul sétálnak a szereplők, néha megállnak egy-egy bodzabokornál...
ám a bokrok közül, sőt, idővel mindenhonnan egyre nagyobb rajban egyre vérszomjasabb szúnyogok támadnak rájuk...

Levágott szárú bodzavirágok a kompótfőző fazékban.


Itt pedig már víz alatt. Folyt. köv.

Fokhagyma

Függőségeim kategóriában bemutatom.

Narancsos eper

.
.

Negyed kiló eper, egy kis narancs leve, egy kanál méz és egy kis narancshéj. Legalább egy órát érdemes állni hagyni a hűtőben, de lehet akár egy napig is. Friss mentával még finomabb, de az nem volt itthon.

Marhasült

AZ egész csak a tetszetős képek miatt. A húst ugyanis túlsütöttem, kiszáradt. Különben finom lett volna.

Télies étel, bár tavaszi alapanyagokból, úgy is, mint zsenge sárgarépa és friss fokhagymafej egészben, sőt, fokhagymaszár.

Valamint babérlevél, szegfűbors, kakukkfű, citromos-olajos pác.


A pác alapanyagait összekevertem, a feldarabolt vöröshagymát és a fűszereket is melléraktam, és néhány napig naponta egyszer-kétszer megfordítottam a benne pácolódó húst. Azt hiszem, három napig, de ez egytől akár négyig - ötig is terjedhet.


A zöldségeket és a fűszereket a pácléből átpakoltam a sütőtálba. A húst letörölgettem, és egy serpenyőben minden oldalát kicsit megsütöttem, csak fehéredésig. Ráraktam a zöldség tetejére, befedtem a tálat, és be a sütőbe, kb 180 fokra. Időnként locsoltam rá kicsit a maradék pácléből.

Ezután kellett volna valószínűleg betartani a fél kilónkénti húsz perces sütési időt. Én úgy emlékeztem, hogy van ezen kívül egy plusz húsz perc, de lehet, hogy nincs. Az is lehet, hogy csak elnéztem az órát.

Ezt a marhasült dolgot még gyakorolni kell, de fogom is.

Mama kedvence újkrumpli

Különben nem csak az övé, hanem mindnyájunké az egész apró, lehetőleg cseresznye méretű újkrumpli, amit a piacon a rekeszek aljából kell hosszas aprómunkával kiválogatni.

Természetesen ez a generáció megpucolja az újkrumplit is, én csak megmosni szoktam.
Egész régen egyébként úgy tisztították, hogy a lesózott újkrumplit kis várakozás után durva lenvászon konyharuhával dörzsölték, így lejött a héj nagyja. Utána vízbe rakták, és a héjcafatok felúsztak a víz tetejére.

Én sütőben sütöm, olajjal, ő lábosban, olajjal vagy zsírral, fedő alatt, rázogatva.

A lényeg, hogy nagyon apró legyen.

Sóska és palacsinta

.

Szombaton vettem a piacon. Megpárolva, turmixolva állt a hűtőben. (Turmixolni azért kell, mert nem tépkedem le róla a szárakat, és azok maguktól nem foszlanak úgy szét, mint a sóska levele. Cserébe gyors kaja lesz belőle, csak mosni kell, és mehet a fazékba.)

Így elég sűrű is lesz, és semmi szükség a mártáshoz se lisztre, se keményítőre. Egyszerűen cukorral (ráadásul most barna nádcukor!)é s tejföllel vagy tejszínnel megmelegítem, és kész. Kedves régi barátnőmtől tanultam, hogy ha van itthon, egy kis citromlevet is csavarok bele.

Elég markáns maradt az íze, alig volt benne a tejszín.
Újkrumplival szeretem a legjobban, de az nem vol itthon, és semmi olyan sem, amiből bundáskenyeret csinálhattam volna. Volt viszont egy tojás, és minimális tejszín a doboz alján.

Így lett a sóska kiegészítője palacsinta. Teljes őrlésű búzalisztből, és nagyon szépen lehetett sütni (volt korábbról egy rossz élményem, de az valami másfajta barna liszt lehetett, vagy a másodszor hasz.nált teflon serpenyő tett csodát.

A fenti képen sóska palacsintával, a lentin palacsinta sóskával

Spárga lágytojással

Május elsejei ebédnek nagyon jól bevált, a lágytojás miatt kicsit reggeli jellege van, olyan hétvégies. Bevásárolni előző nap kell, és akkor ripsz-ropsz elkészül, felkelés után kevéssel már lehet is enni.


A spárgát csak lemostam, és levágtam az aljából kb négy centit. (Igazán tudományosan kézzel kell törni a spárgát, akkor éppen ott pattan el, ahonnan már jó, de mikor nagyon éhes vagyok, nincs ehhez türelmem, egyszerűbb nagy késsel, egy mozdulattal levágni az összeset). A zöld spárgát ezen kívül nem kell pucolni.
Párolóbetétet tettem egy jó nagy átmérőjű edénybe, és gőz fölött csináltam meg. Nagyon hamar elkészül, már volt, hogy így is sikerült szétfőzni, mert elfeledkeztem róla. Villával meg lehet állapítani, hogy jó-e már, és persze ez is ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti puhán. A lágytojást én 3,5-4 percig főzöm.