Sóska és palacsinta

.

Szombaton vettem a piacon. Megpárolva, turmixolva állt a hűtőben. (Turmixolni azért kell, mert nem tépkedem le róla a szárakat, és azok maguktól nem foszlanak úgy szét, mint a sóska levele. Cserébe gyors kaja lesz belőle, csak mosni kell, és mehet a fazékba.)

Így elég sűrű is lesz, és semmi szükség a mártáshoz se lisztre, se keményítőre. Egyszerűen cukorral (ráadásul most barna nádcukor!)é s tejföllel vagy tejszínnel megmelegítem, és kész. Kedves régi barátnőmtől tanultam, hogy ha van itthon, egy kis citromlevet is csavarok bele.

Elég markáns maradt az íze, alig volt benne a tejszín.
Újkrumplival szeretem a legjobban, de az nem vol itthon, és semmi olyan sem, amiből bundáskenyeret csinálhattam volna. Volt viszont egy tojás, és minimális tejszín a doboz alján.

Így lett a sóska kiegészítője palacsinta. Teljes őrlésű búzalisztből, és nagyon szépen lehetett sütni (volt korábbról egy rossz élményem, de az valami másfajta barna liszt lehetett, vagy a másodszor hasz.nált teflon serpenyő tett csodát.

A fenti képen sóska palacsintával, a lentin palacsinta sóskával