Tényleg elkezdődött, vége a téli szünetnek, és egyáltalán. Ezt persze hétfőn kellett volna írnom.
Az első munkanap nagy hidegben. Már meg sem lepődtem, hogy miközben gázpalackokat hurcolunk flamand kollegával, telefonál a (másik) munkahelyről a (másik) kollega, hogy ott sincs fűtés, napok óta hideg a ház, dolgozzunk ottohnról. Úgyhogy végül vidámra fordult a nap, lassú beszoktatással indult az év...
Napok óta palacsintát akartam enni, végül már képes voltam a mínuszokban felöltözni, és lemenni tejért. Palacsintát sütni palacsintasütő (és bármilyen használható serpenyő) nélkül, mint kiderült,nem is olyan egyszerű mutatvány, de a cél közelében ilyen apró akadályok már nem tántoríthattak el. És felbontottam hozzá azt a spejz mélyén megbúvó utolsó 2006-os baracklekvárt, ami még a Krúdyban készült, és erről bizony szerepel is egy fotó (na hol? na hol?). Igazából az egész poszt ezért született. Meg azért, mert passzol a baracklekvár a blog színeihez.
Az első munkanap nagy hidegben. Már meg sem lepődtem, hogy miközben gázpalackokat hurcolunk flamand kollegával, telefonál a (másik) munkahelyről a (másik) kollega, hogy ott sincs fűtés, napok óta hideg a ház, dolgozzunk ottohnról. Úgyhogy végül vidámra fordult a nap, lassú beszoktatással indult az év...
Napok óta palacsintát akartam enni, végül már képes voltam a mínuszokban felöltözni, és lemenni tejért. Palacsintát sütni palacsintasütő (és bármilyen használható serpenyő) nélkül, mint kiderült,nem is olyan egyszerű mutatvány, de a cél közelében ilyen apró akadályok már nem tántoríthattak el. És felbontottam hozzá azt a spejz mélyén megbúvó utolsó 2006-os baracklekvárt, ami még a Krúdyban készült, és erről bizony szerepel is egy fotó (na hol? na hol?). Igazából az egész poszt ezért született. Meg azért, mert passzol a baracklekvár a blog színeihez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése