Napok óta kripli vagyok, pizsamában ténfergek itthon, egyszer kimozdultam, de aztán gyorsan vissza. Tegnap este már igazán nagyon kívántam valami finom desszertet. Leginkább mousse au chocolat-t, de még annyi időre sem tudtam rászánni magam a konyhai (vagy bármilyen) tevékenységre. Egyre jobban ssajnáltam, hogy az ünnepi sütésből -évek óta először- kimaradt a linzer. Abból még biztos lenne most, és lekvárral - hmm! De nincs. Fagyit meg nem kíván a fájós torok. Röviden: egyre jobban sajnáltam magam. És akkor megtaláltam a megoldást: sült alma!
A fotókon a tegnapi sült alma, mézzel és szezámmaggal. Ma este is eljött a holtpont, elővettem egy hatalmas tábla mogyorós-karamellás tejcsokit (honnan kerülhet ide?), de nem... Valami étcsokoládés dolog kell nekem! Végül feltaláltam a spanyol viaszt másodszor, és várom, hogy kivehessem a csokis sült almát a sütőből. A magház helyére raktam egy kis darabka vajat, és a két almába elosztottam 2,5 deka finom étcsokit. Azért tudom olyan pontosan, hogy ennyit, mert a csodás belga főzőcsoki kockáiba bele van öntve a súlyuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése