Így jár az ember, ha nem tud mértéket tartani, és több blogba ír, ráadásul egy témában. Arról nem is beszélve, ha több helyen hasonlókat főz - ez viszont igazán önhibámon kívül történt velem. Mármint úgy jár, mint én most, hogy az egyik receptről eszembe jutott egy másik, korábbi főzés, amiről még fotók is vannak - úh nem tudok ellenállni a kísértésnek, és beírom ezt is.
Az étel a kerékpártúra klub decemberi összejövetelére készült, melynek azt hiszem, semmi apropója nem volt azon kívül, hogy rég voltunk így együtt. Jóval túl a szezonzáráson, ráadásul az időjárási viszonyok épp elég mostohák voltak, csak az egy hős Anna jött biciklivel.
Ebből a receptből indultam ki. Bízom benne, hogy minden részletre emlékezni fogok - mivel ezt az ételt sous chef közreműködésével főztem, sok mindenre nem kellett külön figyelnem.
1,2 kiló darált borjúhús (borjú apróhúst kell keresni, és aztán ledaráltatni)
1,5 kiló krumpli
1 tojás
4 szál póréhagyma
2 doboz darabolt paradicsom
3 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
római kömény
só, bors
A húsgombóchoz kb 30 deka krumplit meghámozva, kockára vágva megfőztünk, majd szétnyomtuk, mint a krumplipüréhez. Összekeverjük a darált hússal, a tojással, egy apróra vágott hagymával, két gerezd szétnyomott fokhagymával, sóval, borssal, római köménnyel. A masszából 2-3 centi átmérőjű golyókat gyúrunk.
A maradék két hagymát olajon megdinszteljük, rádobjuk a meghámozott, felkockázott krumplit. Kis pirítás után mehet bele a 3-4 cm hosszú darabokra felvágott póré is. Rövid pároláls után ezt kis vízzel kell felönteni, és főzni egy darabig. Tudtam (csak elfelejtettem), hogy savas lében a krumpli nem fő meg rendesen, és szerintem túl hamar öntöttük bele a paradicsomot, egy-két krumpli épphogy megfőtt. Tehát helyesen úgy szól, hogy ha a krumpli már majdnem jó, a paradicsomkonzerveket is beleöntjük, sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük.
Amint felforrt, egyesével belepotyogtatjuk a gombócokat. Az edény rázogatásával segítjük a gombócokat, és a többi összetevőt kényelmesen elhelyezkedni. Az utolsó gombóctól számított húsz perc múlva lehet enni. Petrezselyemzöldet vágtunk a tetejére.
A többi fogásról nem készült fotó, de itt megemlítem a fenséges felvágottakat és pástétomokat, amiket az aperitívhez ettünk, valamint a puncspuding desszertet babapiskótával, ami Farkas és Rákosi elvtársak kedvéért készült, mivel mindkettőjük gyengéje a puncstorta.
A puncsos desszert mellé rumban elrakott gyümölcsöket ettünk, majd nyugovóra tértünk a kanapén és környékén.
A maradék két hagymát olajon megdinszteljük, rádobjuk a meghámozott, felkockázott krumplit. Kis pirítás után mehet bele a 3-4 cm hosszú darabokra felvágott póré is. Rövid pároláls után ezt kis vízzel kell felönteni, és főzni egy darabig. Tudtam (csak elfelejtettem), hogy savas lében a krumpli nem fő meg rendesen, és szerintem túl hamar öntöttük bele a paradicsomot, egy-két krumpli épphogy megfőtt. Tehát helyesen úgy szól, hogy ha a krumpli már majdnem jó, a paradicsomkonzerveket is beleöntjük, sózzuk, borsozzuk, fűszerezzük.
Amint felforrt, egyesével belepotyogtatjuk a gombócokat. Az edény rázogatásával segítjük a gombócokat, és a többi összetevőt kényelmesen elhelyezkedni. Az utolsó gombóctól számított húsz perc múlva lehet enni. Petrezselyemzöldet vágtunk a tetejére.
A többi fogásról nem készült fotó, de itt megemlítem a fenséges felvágottakat és pástétomokat, amiket az aperitívhez ettünk, valamint a puncspuding desszertet babapiskótával, ami Farkas és Rákosi elvtársak kedvéért készült, mivel mindkettőjük gyengéje a puncstorta.
A puncsos desszert mellé rumban elrakott gyümölcsöket ettünk, majd nyugovóra tértünk a kanapén és környékén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése