2009. augusztus 30., vasárnap

Nyári tian

-
Sokáig azt hittem, hogy a tian egy konkrét ételnek a neve, de egyszercsak kiderült, hogy az inkább egy ételtípus, pl V. nagymamája ezt hívja tian-nak, amit ma is csináltam. Az ételtípust azóta sem sikerült definiálnom, mert sok hasonlóságot nem tudok felfedezni a két étel között. Talán annyi, hogy sült zöldség, és nem gratin, azaz se besamel se tejfölös tojás nincs, ami rásülne a zöldségre.




Szinte az egész augusztust házon kívül töltöttem, szárazkaján és jobb-rosszabb menzakoszton. Már nagyon elegem volt, ráadásul ez pont akkor törénik velem, mikor a legfinomabbak a zöldségek. Hazajőve aztán egy ideig nem is főztem, csak tömtem magamba teljesen primer formában a zöldésgeket. Nem is csináltam mást egy ideig, csak paradicsomsalátát meg sült paprikát. Egyszer még egy cukkinis-paradicsomos tészta is összejött, de ehhez már vendéget kellett hívnom.

A tianhoz egy fokhagymagerezddel kidörzsöltem a tálat, és kikentem egy kanál olajjal. A képen látható módon vékony karikára ill félkörre vágtam egy cukkinit. Beraktam a tálba úgy, hogy a sorok ne érjenek végig a tálon, és a cukkiniszeletek közé paradicsomszeleteket vágtam. Pici borsot őröltem és olívaolajat öntöttem rá, és beraktam a sütőbe, közepesnél nagyobb lángra.


Mikor már elég jól átsült a zöldség (jobb alsó kép), apróra vágott fokhagymát és bazsalikomot szórtam a tetejére, és pár vékonyszelet sajtot is terítettem rá. Így sütöttem még jó tíz percig.
Lehet vékony padlizsánszeletekkel vagy zöldpaprikával is bonyolítani. A zöldséget jól meg kell sütni, ez nem az az étel, amiben finom, ha roppanós. Csak igazán jóízű paradicsommal érdemes belevágni. Így viszont isteni.

2009. augusztus 28., péntek

Szilva


Ez egy kosárnyi szilvából készült lekvár.




+ még ennyi, amit nem is volt érdemes üvegbe zárni, közvetlen felhasználásra lesz...

A kosárnyi szilvát két nagy gáztepsibe szétosztva sütöttem (egy marékkal tartottam meg, süteményhez) kb hat órán át, közben a tepsik egyszer helyet cseréltek. A hat óra igazából 1+5 volt, mert nem akartam éjjel többször felkelni, tavaly emiatt égett le., most inkább elzártam, és reggel újra begyújtottam. Még fél órát bírt volna különben, kicsit túlóvatoskodtam a dolgot, a felső tepsiből ki is mertem egy bögrényi levet - most gondolkodom, hogy azt mire használhatnám.
Szilva fagyiról hallott már valaki?

2009. augusztus 23., vasárnap

Augusztus eddig


Először is vettem egy új biciklit. Ki tudja, mi lesz a sorsa a másiknak, valamivel közlekedni kell. A nyári bicikli mizéria ezzel a lendülettel folytatódott is, bár ezt az induláskor még nem sejtettem.


Taliándörögd (nem is egyszer, de erről később). Kicsike fesztivál, kevés ember, de jó levegő, és remekbe szabott Tilos kert lampionokkal, csodaszép kilátással(rádiós kert, a korrektség kedvéért, mert más rádiók is voltak). Nincs erről saját fotóm sajna, mint ahogy szinte semmiről, úgyhogy linkelés lesz. Lampionos, tüzezős képek itt.


Mielőtt továbbindultam volna Dörögdről Felsőnyékre, megnéztem a térképet, és láttam, hogy az eredeti tervem nem is olyan jó ötlet (mármint hogy biciklivel le a Balatonhoz, átkompozás, vonat és újra bicikli), mert egyedül tekerni kb 70 kilómétert nem is olyan vidám. Egy huszas még elmegy valahogy. Így aztán Dörögdön hagyám frissen beszerzettt kerékpáromat, abban a hitben, hogy majd azzal a bizonyos mikrobusszal vasárnap Budapestre utazik. Elárulom már most: nem utazott. Sem a kisbuszban egyben, sem a kocsiban szétszerelve (nem fért be), sem máshogy. Később sem.

Felsőnyéken igazán remek volt minden, várakozásoknak megfelelően, sőt.

baratreka: P1000219

Itt konkrétan érkezem.Kánikulában sál. Hiába no, nem bírom a légkondit.

A hónap szinte egyetlen gasztronómiai (na jó: főzéssel kapcsolatos) megmozdulása is Felsőnyékhez köthető.

jumanji: P1270925

Paprikáskrumpli. Ezen kívül volt még bundáskenyér, és utolsó délben a világ leglassabban megsülő tortillája - chappatival.

Ez is a mostani augusztus. Felsőnyékkel egyidőben.



Dörögdön ismerkedtem meg Ninával és Omrival. Francia-izraeli pár Párizsból, akik Ukrajnába indultak valami hippifesztiválra, de vízumprobléma miatt visszafordították őket a határról. Kalandosan eljutottak Dörögdre, ahol a Tilos udvarban is játszottak, gyönyörűen, és mindenkit teljesen elbűvöltek, a zenészek és mindenféle szervezők kézről kézre adták őket, elkezdtek budapesti koncerteket szervezni nekik. Felsőnyékről hazajőve vasárnap beszállásoltam őket a nappaliba néhány napra.
Itt a második dörögdi koncertjükből egy rész, de nem adja vissza a varázst.


Aztán volt életem legszörnyűbb Szigete. Rossz hangulatú munka, szinte semmit nem láttam, arra már nem volt energiám. A Sziget porát a Lukácsban próbáltam kiáztatni a pórusaimból, és ahogy gyalog keltem át a Margit hídon, megláttam a plakátot a másnapi tüntetésre a bringasávért. Túracsapatunk elég nagy arányban képviseltette magát, szerepelünk is ebben a vidám kis klipben. Lehet keresgélni!

Margit hídi kritikus tömeg from bringavideo on Vimeo.

Utána fölkerekedtünk, és elmentünk a Dörögdön rekedt bicikliért. Megúsztuk ezzel a repülőgépflották budapesti támadását augausztus 20-án, és még szép is volt, meg jó is volt.

Itt meg nekünk a Balaton, maga a nosztalgia.
Révfülöpi kikötő. Szép új bicikli.

Ezen kívül voltam még egyéves szülinapi bulin. majd ha lesz képem, kiteszem.

Különben, érdemes volt így összeszedni, nem is volt olyan rossz ez az augusztus. Csak jól esne egy nyaralás mostmár...

2009. július 30., csütörtök

Nyár

-Ezeket most becsomagolom, és egy időre elhagyom a várost.

2009. július 19., vasárnap

Egy meggymag meg még egy meggymag...

-Ígértem még a meggy idején, hogy majd beszámolok.
Gondolom, többen is tövig rágták a körmüket, és a barackszezon
idején már senki nem várta, de most tessék: fotó a meggymaghalomról.
Ez megy a párnába. Nekem tetszik.

Rozmaringos barack


A rozmaringgal fűszerezett
barackos clafoutis után gondoltam egy merészet, és kipróbáltam, milyen a rozmaringos baracklekvár.
Olyan, mint a sima, egy egészen finoman elősejlő rozmaring utóérzettel.

Rozskenyéren kecskesajttal meg aztán pláne!


1,2 kiló barack
24 deka cukor
10-12 cm hosszú friss rozmaring ág.
A rozmaringot kihalásztam, mikor kész lett, és eldobtam.
2 db 0,33 literes üveg lett belőle, és még egy nagyobb kóstolónyi, de hát az újdonságot be kell vizsgálni.

2009. július 16., csütörtök

Indiai mángoldból


Ha indiai étteremben eszem, óriási önuralmamba kerül, hogy ne mindig palak paneert rendeljek, kóstoljak meg mást is. Lehet különben, hogy a helyzet csak azért ilyen komoly, mert nemm járok elég gyakran.

Szombaton vettem mángoldot a Hunyadin, és mivel eleve akartam chappatit sütni a reggelihez (Nem volt itthon kenyér, és nem is akartam venni. A chapati pedig annyira, de annyira egyszerű, és lehet belőle egészen keveset is csinálni), eszembe jutott, hogy valami indiaias fűszerezéssel csináljam meg a mángoldot.


Mozsárban szétnyomtam pár szem kardamomot, mustármagot, szegfűszeget, és elkezdtem szárazon pirítani. Uátna olajat öntöttem rá, és beleraktam az apróra vágott lilahagymát, kis darab csilit és a reszelt gyömbért.
Kis sütés után hozzáadtam a csíkokra vágott mángoldot, és a vékonyra szeletelt fokhagymát, római köményt és egy kis colombot. A legvégén ment bele a tejföl.

Úgy tudtam, hogy fel kellene írni a chappati pontos mennyiségeit! Persze így, egy bő hét után már csak remélem, hogy jól emlékszem. A receptek egy része teljes kiőrlésű lisztet ír, de nem mindegyik. Azzal csináltam, finom volt, de korábban próbáltam finomliszttel is, az sem rossz.

15 deka liszt - teljes kiőrlésű rozs
1 dl langyos víz
só


A lsiztet a langyos vízzel elkevertem, és nagyonrugalmas tésztává gyúrtam. Gombóc formában hagytam pihenni egy darabig. Diónyi darabokat csíptem le belőle, amikből mini gömböket gyúrtam, aztán lisztezett deszkán kinyújtottam.
Forró, száraz teflon palacsintasütőben sütöttemki.Mikor már elkezdett sülni, ha a szélét egy kanál hátoldalával lenyomjuk, felpúposodik a tészta. Meg fogom keresni azt a leírást, ahol a jelenség tudományos magyarázata is szerepelt. Addig csak a fotó. A fenti mennyiségből egy tucat chappati lett.

2009. július 15., szerda

Csokis kuglófformában 07.14.


Fotó nincs. Illetve valaki csinált, de nem emlékszem, ki. A tortát a Kőleves kertben szervíroztuk. Igazi biciklis kaland (kosárleborulás) is megesett vele itthonról a Kőlevesig, de meg sem kottyant neki.

Az alaprecept egy nagyon csokis süti, hasonló receptekből rengeteg forog, a történelmi hűség kedvéért jelzem, hogy ez itt Bernard-tól származik, aki egy barátnőm anyukájának az ex-pasija.

Attól olyan finom, hogy rengeteg anyag van benne.

30 deka étcsokoládé
20 deka vaj
6 tojás (A recept ötöt ír, de nem figyeltem oda, és lendületből beleütöttem az összeset, ami itthon volt.)
8 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
35 szem rumos meggy
pár kanál meggyes rum
5-6 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Gőz fölött felolvasztottam a csokit és a vajat. Szűrőbe tettem a meggyet, hogy lecsöpögjön.
Levettem a vizes edényről a csokis tálat, egyesével beleütöttem és elkevertem a tojások sárgáját.
Belekevertem a cukor felét (ez nem is fontos, lehet az egész cukrot a fehérjébe adagolni, sőt, úgy még egyszerűbb)
Egy csészébe pár kanál kakaóport szórtam, belepakoltam a meggyet, és megforgattam, hogy érje a szemeket. Ki akartam próbálni, hogy ez tényleg jó-e valamire. A meggyes piskóta és hasonló receptek szoktak olyat írni, hogy lisztbe kell forgatni a gyümölcsöt, akkor nem fog lesüllyedni a süti aljára. A kakaóba görgetés szórakoztató volt, és jól is nézett ki, de azt persze már nem figyeltem meg, hogy leszálltak- vagy sem, ráadásul a tálaláskor fejjel lefelé volt a torta...
A meggyről lecsöpögött rumot (és akár még egy kicsit) a tojásfehérjéhez adtam, és a cukor másik felével felvertem kemény habbá.
A csokimasszába belekevertem a négy kanál lisztet, aztán a felvert fehérjét is.

Kuglófformában sütöttem, amit alakja miatt sütőpapírral nem lehetett kibélelni, szóval nagyon izgalmas volt. Az aljába azért vágtam egy körlapot, alatta kivajaztam a formát, majd a lapot is. A formát már előbb nagyon gondosan kikentem mindenütt vajjal, és beraktam a hűtőbe, hogy rádermedjen.

A kész tészta felét-kétharmadát beleöntöttem a formába, majd rápötyögtettem a meggy egy részét. A darabszám persze nem kötelező, csak itt a születésnap miatt volt fontos. Igazából persze akkor lenne jelentősége, ha az ünnepelt egyedül enné meg. Következő adag tészta, maradék meggy, maradék tészta. Jó forró sütőbe tettem, ettől kicsit hirtelen elkészült (egy idő műlva lejjebb vettem azért a lángot), de a recept 180 fokot ajánl, az jónak tűnik. Őzgerinc, vagy bármilyen más formában is meg lehet sütni, vigyázni kell, inkább maradjon puha, mint hogy kiszáradjon, ez mégiscsak egy moelleux au chocolat.

A sütőből kivéve papírt tettem egy rácsra, arra borítottam. A forma alját hideg vizes konyharuhával hűtöttem. Simán kijött, sérülés nélkül. Kihűlés után kakaóport szitáltam rá.

2009. július 13., hétfő

Somló - Szigetköz via Hanság

-

Úton a Somló felé.

Egyre közelebb a Somlóhoz
(hátunk mögött egyébként a vihar is közelít, de mi
előbb érünk oda, és fedél alól, padon ülve, juhfarkot
kortyolgatva, zsíroskenyeret falva várjuk végig míg elül.


Második nap. Eső. Finisben. Cél a beledi állomás.

Harapjunk valamit a beledi húsbolt előtt.
A multifunkci biciklis táska.

Naplemente a Rába fölött. Ellenfény.

Utolsó fröccsözés Győr felé.

Hazafelé a paklikocsiban.


2009. július 8., szerda

Bicikli váz II. A várakozás


Újabb fordulatok vannak, haladás nincs.
Az aranykezű szerelőt biciklis baleset érte, lábadozik.
Én csendben reménykedem. A bicikli szegény vár egy idegen műhelyben, a kölcsönbringát lassan vissza kell adnom, előleg a szerelőnél....
Lehet küldeni a pozitív energiát!

(addig is megyek, tekerek egy jót a Dunántúlon)