Aktuális nőügyek

16 Akciónap a Nőkkel Szembeni Erőszak Ellen.






És a másik ügy, amiben összezár "A" rendszer. Félelmetes, és nagyon veszélyes. Érdekes lenne tudni, számukra mi olyan félelmetes évi néhányszáz nőben, aki otthon akar szülni, és a segítőikben? Nem hiszek abban, hogy valóban veszélyben éreznék a magánprxisukat és vele a megélhetésüket, bár lehet, hogy ők látnak valamit, amit én nem.

Megingatnák a patriarchális társadalom alapjait? Részemről hajrá, de nem tapasztalom, hogy ez történne ma Magyarországon.

Boszorkányüldözés Magyarországon 2009.

Középkori módszerek G. Á. ellen

Nem tilos az otthonszülés, de a bábákat börtönbe zárnák

- Az Alternatal Alapítvány sajtóközleménye -

Feltehetően gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolnák meg G. Á.-t, aki eddig foglakozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt állt a bíróság előtt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése szerint G. Á. és vádlott-társai ügyét a Fővárosi Bíróságra helyezik át. Habár a két bűncselekmény büntetési tétele azonos (1-től 5 évig terjed), az emberölés a nyilvánosság előtt súlyosabbnak minősül. G. Á. védői szerint a legújabb szakértői vélemény nem hozott olyan fordulatot az ügyben, ami indokolná az eltérő minősítést.

A bíróság döntése váratlan és érthetetlen. Nem tudunk olyan esetről, amikor kórházi szülész-nőgyógyászt vádoltak volna gondatlan emberöléssel.

A magyarországi otthonszülés G. Á. nevéhez fűződik. Otthon szülni nem tilos, sőt, egy nő az Alkotmány értelmében megválaszthatja, hol, és hogyan kívánja világra hozni gyermekét, ez következik az önrendelkezéshez és az egészséghez való jogából. Az állam ugyanakkor nem teremt megfelelő körülményeket az otthoni szüléshez: a bábák nem kapnak az államtól a munkájuk elismeréséhez szükséges szakmai kódot, ha részt vesznek egy otthon szülésnél, az illetékes hatóság megbüntetheti őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium (SZNSZK) – a nemzetközi trendekkel szemben – veszélyesnek és kerülendőnek tartja az otthonszülést. Habár az állásfoglalások meghaladott, hamis, és nem evidenciákon alapuló szlogenekkel mennek szembe az otthonszülés Nyugat-Európa számos országában bevált és jogszabályokkal biztosított formája ellen, a hazai ügyészségek és bíróságok ezeket tekintik kiindulási alapnak az otthonszüléssel kapcsolatos ügyekben. A Kollégium állásfoglalásai tehát nem ártatlan papírtigrisek: a hatóságok ezekre alapozva, ezek alapján döntenek az otthonszülést végző bábák ügyében. Ennek szellemében jelentik föl lépten-nyomon az otthonszülésnél segédkező bábákat: ha van egy bábánál infúzió, az a baj, ha nincs, az a baj. A jogi és szakmai rendezetlenség miatt bármit tesznek, előbb-utóbb a vádlottak padján végezhetik. Ez nem jogállam, ez középkor.

Habár a nők túlnyomó többségét a kórház nyugtatja meg, van évi párszáz kismama, aki az otthonszülés mellett dönt. Az ő jogaikat tiporja sárba az egészségügyi kormányzat, mely évek óta nem rendezi megnyugtatóan az otthonszülés jogi szabályozását. A hatályos jogszabályaink semmilyen szinten nem tiltják az otthonszülést, ennek ellenére az otthonszülést választó nők, az otthon született gyerekek és az őket segítő szakemberek sorozatos nehézségeknek, diszkriminációnak, közigazgatási és büntetőjogi eljárásoknak vannak kitéve.

A jogalkotók közel húsz éve hitegetik a szülés háborítatlan módját felelősséggel választó édesanyákat és édesapákat az otthonszülésről szóló jogszabályok megalkotásával. Elsőként Mikola István, a Fidesz egészségügyi minisztere ígérte a kérdés rendezését, de sem ő, sem a 2002 óta kormányzó pártok nem léptek az ügyben. Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége alatt megindult ugyan az egyeztetés, ám a vonatkozó törvénytervezet megalkotását a kompetens bábák helyett azon kórházi szülészekre bízták, akiknek nincs – hisz nem is lehet, ha sohasem vettek részt otthonszülésnél – tapasztalatuk otthonszülés terén. Ráadásul az otthonszülés kérdésében a minisztérium azt a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumot tekintette kompetensnek, amely hivatalosan is elismeri, hogy elítéli az otthonszülést.

Ebben a jogi, szakmai és politikai környezetben állnak a bíróság előtt G. Á. és társai. Szakértőként a bíróság kénytelen azon szülész-nőgyógyászok, vagy olyan, a szüléskísérés otthoni módjáról információval nem rendelkező egyéb szakértők nyilatkozatára hagyatkozni, akik gyakran még azt sem tudják, hogyan zajlik le egy beavatkozás-mentes szülés, és mi a különbség a szülész-orvosi és bábai szakma felfogás között.

Érdemes megjegyezni, hogy Magyarországon a műhibát elkövető orvosok nagy részét felmenti a bíróság, mert egyéb orvostársaik mellettük tanúskodnak, vagy a kórház megállapodik a kártérítésről. Az otthonszülést kísérő bábáknak nincs, mert nem lehet biztosításuk, kórházi háttér hiányában magukban állnak a bíróságon.

Miközben a Magyar Állam súlyos mulasztásban van, amikor nem rendezi az otthonszülés körülményeit, a bábák páratlan meghurcoltatására sehol Európában nem volt még példa. Ezzel ellehetetlenítik Magyarországon az otthonszülést, súlyosan sértve a nők azon jogát, hogy maguk rendelkezzenek arról: hol, hogyan, kivel hozzák világra gyermeküket.

2009. november 27.

Fagy

Szandálból csizmába. Esőkabát, kesztyű, és a többi.
De nem is ez, hanem a pisztáciafagylalt. Egyelőre itt egy kép félútról. Ajándékba ment, de remélem, még lesz egy fotó a készről is. Három héttel ezelőtt készült különben, és most végleg eldöntöttem, hogy hosszú hezitálás után beszerzek egy fagylaltgépet. Ráuntam a kétóránkénti habverőzésre, mélyhűtőből ki-be, nem akar megfagyni, hűtőállítgatás, félóra alatt csonttá fagy stb stb.

Chili&Vanília receptje alapján, minimális változtatással. Mivel fél liter tejszín volt itthon, annyit tettem bele, és kevesebb tejet. Nem találtam viszont elég édesnek, szerintem beleraktam vagy húsz deka cukrot. Elég zöld lett, azért is szeretnék róla egy fotót. Nagyon finom, van valami marcipánszerű az ízében, pedig tényleg csak pisztáciát tettem bele, mandulát egy szemet sem!.

Spájzolás

Még mindig nem igazi főzés, csak "be". Az utóbbi két hétből egy eleve teljesen főzés és evés nélkül telt, a többi pedig fokozatos rákészüléssel és "visszatéréssel". Ma viszont egy vasárnapi ebéd keretében megvolt a teljes visszaállás a normál kerékvágásba.
Nagyon jól esett különben a léböjt, úgy tűnik, bejön ez nekem, évi egy-két alkalommal azt hiszem, beiktatom.

A befőzés egyszerű paradicsomeltevést jelent különben. A leforrázott, meghámozott paradicsomot felforralva üvegbe töltöttem, mint a lekvárt, tetejére egy kis légzáró olajréteg került, fedő, száraz dunszt. 9 üveg. A következő paradicsomszezonig nem fog kitartani, de hát így jár, aki az utolsó pillanatra hagyja. Egy szusszra így is elég volt különben. Talán még jövő héten belefér az ajvár, ha ügyes vagyok, de már kápia sem volt a csarnokban sehol, a Hunyadin is kevés helyen.


Többféle paradicsomból csináltam, de nem tudom a nevüket. Volt egy fura fajta, olyan az alakja, mint a töltött paprikáé. Már máskor is főztem ilyet, finom volt. Próbálkoztam félig szárított paradicsommal is Chili&Vanília receptje alapján. Azt hiszem, majd ha lesz egyszer elektromos sütőm, akkor fognak ezek igazán jól menni, a meringue is mindig könnyen pirosra sül, nem elég kicsi ennek a sütőnek a legkisebb lángja sem az ilyen kunsztokhoz. Azért így sem lett rossz ez a félig szárított cucc, különösen langyosan ízlett nagyon. El tudom képzelni előételként ezeket a kis kosárkákat valami krémmel megtöltve. Ez is micsoda hülyeség, októberben kipróbálni egy új paradicsomreceptet. Lehet, hogy jövő nyárig kell várni a következőre!

Ez a chili mg simán csak szép. Fel fogom fűzni cérnára, aztán majd erősítem vele a finom téli leveseket és másokat.

Nyárvégi kedvenceim

Három étel, amit gyakran készítek. Mindegyik nagyon egyszerű, és általában tuti siker. Kihozza a maximumot a szép zamatos zöldségekből.

sült paprika

Elsősorban kápiából szoktam csinálni, mert azzal a legkönnyebb bánni. Más húsos paprikafajtákkal is kísérleteztem sokat, és gyönyörű, mikor különböző színűek pompáznak a tányéron, csak melósabb.


A sütő aljába alufóliát terítek, és a képen látható módon elhelyezem a paprikát. Elég nagy lángon sütöm, 5-6-os a gázsütőmön.

Ez a kicsit horrorba illő jelenet csak annyit illusztrál, hogy az így megsült paprikákat a rácsról egy nagy tálba dobálom, és fedő alatt hagyom kihűlni. A saját gőzében megpuhul a héja, és utána elég könnyű lehúzni.
A kész paprikát általában apróra vágott fokhagymával, friss bazsalikommal, balzsamecettel és olívaolajjal, vagy ezek tetszőleges párosításával tálalom, de nagyon tágak a lehetőségek.

joghurtos padlizsán

Nálam török padlizsán, és akkor ezt mondhatnám úgy is, hogy török törökparadicsom?


A felkockázott padlizsánt egy olajjal picit kikent tepsiben, pár kanál olívaolajjal meglocsolva sütőbe teszem. Sütés közben néha megforgatom. Bármennyi olajat fölvesz, nem kell bedőlni, elég a pár kanál - bár ezt leírva most elgondolkodtam, lehet, hogy olaj nélkül is ugyanazt az eredményt kapnám?


Mikor elérte a jobb oldalon látható állapotot, kiveszem a tepsit a sütőből. A padlizsánt átnyomott fokhagymával és joghurttal összekeverem, így hagyom kihűlni.
A sütés közben elvesztett víztartalma egy részét valahogy a joghurtból nyeri vissza, szerintem ettől lesz nagyon finom.

tészta hideg paradicsomszósszal

Amíg a tészta fő, a robotgépem dobozos aprítójában összeturmixolok felvágott paradicsomot, pár gerezd fokhagymát, bazsalikomot és olívaolajat. Kész. Több személyre nagyobb turmixban csinálom. Még nem próbáltam ki, hogy jól eláll-e, mindig csak annyit csinálok, amennyi kell.
Hideg levesként is meg lehet enni (inni), akkor tészta sem kell.

Fejenként kb 3 közepes paradicsom, azt nem merem leírni, hogy mennyi fokhagyma, maradjunk abban, hogy ízlés szerint, és 2-3 evőkanál olaj. Őrölt borsot is teszek bele, ha eszembe jut. Most jut eszembe, a másik két receptbe is.

Azt meg csak utólag vettem észre, hogy az első két receptnél a végeredményt meg sem mutattam. Sebaj, majd jövőre.

Piaci felfeldezés

Ezzel a meglepő dologgal találkoztam tegnap a Hunyadin. Még soha nem láttam ilyet, elsőre egzotikus gyümölcsnek néztem volna, aztán kiderült, hogy suvenir nevű szőlőfajta. Kicsit hitetlenkedtem persze, főleg az írásmódot illetően, de utánakerestem, és tényleg. Másik hasonló külsejű fajta a kecskecsöcsű, ha jól értem.

Engem jégcsapra emlékeztetett, talán még dianás cukorkára (amit utálok, mellesleg) Finom különben, bár nagy kedvencem még mindig az Othello .

Nyári tian

-

Sokáig azt hittem, hogy a tian egy konkrét ételnek a neve, de egyszercsak kiderült, hogy az inkább egy ételtípus, pl V. nagymamája ezt hívja tian-nak, amit ma is csináltam. Az ételtípust azóta sem sikerült definiálnom, mert sok hasonlóságot nem tudok felfedezni a két étel között. Talán annyi, hogy sült zöldség, és nem gratin, azaz se besamel se tejfölös tojás nincs, ami rásülne a zöldségre.

Szinte az egész augusztust házon kívül töltöttem, szárazkaján és jobb-rosszabb menzakoszton. Már nagyon elegem volt, ráadásul ez pont akkor törénik velem, mikor a legfinomabbak a zöldségek. Hazajőve aztán egy ideig nem is főztem, csak tömtem magamba teljesen primer formában a zöldésgeket. Nem is csináltam mást egy ideig, csak paradicsomsalátát meg sült paprikát. Egyszer még egy cukkinis-paradicsomos tészta is összejött, de ehhez már vendéget kellett hívnom.

A tianhoz egy fokhagymagerezddel kidörzsöltem a tálat, és kikentem egy kanál olajjal. A képen látható módon vékony karikára ill félkörre vágtam egy cukkinit. Beraktam a tálba úgy, hogy a sorok ne érjenek végig a tálon, és a cukkiniszeletek közé paradicsomszeleteket vágtam. Pici borsot őröltem és olívaolajat öntöttem rá, és beraktam a sütőbe, közepesnél nagyobb lángra.


Mikor már elég jól átsült a zöldség (jobb alsó kép), apróra vágott fokhagymát és bazsalikomot szórtam a tetejére, és pár vékonyszelet sajtot is terítettem rá. Így sütöttem még jó tíz percig.
Lehet vékony padlizsánszeletekkel vagy zöldpaprikával is bonyolítani. A zöldséget jól meg kell sütni, ez nem az az étel, amiben finom, ha roppanós. Csak igazán jóízű paradicsommal érdemes belevágni. Így viszont isteni.

Szilva

Ez egy kosárnyi szilvából készült lekvár.




+ még ennyi, amit nem is volt érdemes üvegbe zárni, közvetlen felhasználásra lesz...

A kosárnyi szilvát két nagy gáztepsibe szétosztva sütöttem (egy marékkal tartottam meg, süteményhez) kb hat órán át, közben a tepsik egyszer helyet cseréltek. A hat óra igazából 1+5 volt, mert nem akartam éjjel többször felkelni, tavaly emiatt égett le., most inkább elzártam, és reggel újra begyújtottam. Még fél órát bírt volna különben, kicsit túlóvatoskodtam a dolgot, a felső tepsiből ki is mertem egy bögrényi levet - most gondolkodom, hogy azt mire használhatnám.
Szilva fagyiról hallott már valaki?

Augusztus eddig

Először is vettem egy új biciklit. Ki tudja, mi lesz a sorsa a másiknak, valamivel közlekedni kell. A nyári bicikli mizéria ezzel a lendülettel folytatódott is, bár ezt az induláskor még nem sejtettem.

Taliándörögd (nem is egyszer, de erről később). Kicsike fesztivál, kevés ember, de jó levegő, és remekbe szabott Tilos kert lampionokkal, csodaszép kilátással(rádiós kert, a korrektség kedvéért, mert más rádiók is voltak). Nincs erről saját fotóm sajna, mint ahogy szinte semmiről, úgyhogy linkelés lesz. Lampionos, tüzezős képek itt.

Mielőtt továbbindultam volna Dörögdről Felsőnyékre, megnéztem a térképet, és láttam, hogy az eredeti tervem nem is olyan jó ötlet (mármint hogy biciklivel le a Balatonhoz, átkompozás, vonat és újra bicikli), mert egyedül tekerni kb 70 kilómétert nem is olyan vidám. Egy huszas még elmegy valahogy. Így aztán Dörögdön hagyám frissen beszerzettt kerékpáromat, abban a hitben, hogy majd azzal a bizonyos mikrobusszal vasárnap Budapestre utazik. Elárulom már most: nem utazott. Sem a kisbuszban egyben, sem a kocsiban szétszerelve (nem fért be), sem máshogy. Később sem.

Felsőnyéken igazán remek volt minden, várakozásoknak megfelelően, sőt.

Itt konkrétan érkezem.Kánikulában sál. Hiába no, nem bírom a légkondit.

A hónap szinte egyetlen gasztronómiai (na jó: főzéssel kapcsolatos) megmozdulása is Felsőnyékhez köthető.

Paprikáskrumpli. Ezen kívül volt még bundáskenyér, és utolsó délben a világ leglassabban megsülő tortillája - chappatival.

Ez is a mostani augusztus. Felsőnyékkel egyidőben.



Dörögdön ismerkedtem meg Ninával és Omrival. Francia-izraeli pár Párizsból, akik Ukrajnába indultak valami hippifesztiválra, de vízumprobléma miatt visszafordították őket a határról. Kalandosan eljutottak Dörögdre, ahol a Tilos udvarban is játszottak, gyönyörűen, és mindenkit teljesen elbűvöltek, a zenészek és mindenféle szervezők kézről kézre adták őket, elkezdtek budapesti koncerteket szervezni nekik. Felsőnyékről hazajőve vasárnap beszállásoltam őket a nappaliba néhány napra.
Itt a második dörögdi koncertjükből egy rész, de nem adja vissza a varázst.


Aztán volt életem legszörnyűbb Szigete. Rossz hangulatú munka, szinte semmit nem láttam, arra már nem volt energiám. A Sziget porát a Lukácsban próbáltam kiáztatni a pórusaimból, és ahogy gyalog keltem át a Margit hídon, megláttam a plakátot a másnapi tüntetésre a bringasávért. Túracsapatunk elég nagy arányban képviseltette magát, szerepelünk is ebben a vidám kis klipben. Lehet keresgélni!

Margit hídi kritikus tömeg from bringavideo on Vimeo.

Utána fölkerekedtünk, és elmentünk a Dörögdön rekedt bicikliért. Megúsztuk ezzel a repülőgépflották budapesti támadását augausztus 20-án, és még szép is volt, meg jó is volt.

Itt meg nekünk a Balaton, maga a nosztalgia.
Révfülöpi kikötő. Szép új bicikli.

Ezen kívül voltam még egyéves szülinapi bulin. majd ha lesz képem, kiteszem.

Különben, érdemes volt így összeszedni, nem is volt olyan rossz ez az augusztus. Csak jól esne egy nyaralás mostmár...

Nyár

-Ezeket most becsomagolom, és egy időre elhagyom a várost.

Egy meggymag meg még egy meggymag...

-Ígértem még a meggy idején, hogy majd beszámolok.
Gondolom, többen is tövig rágták a körmüket, és a barackszezon
idején már senki nem várta, de most tessék: fotó a meggymaghalomról.
Ez megy a párnába. Nekem tetszik.

Rozmaringos barack

A rozmaringgal fűszerezett barackos clafoutis után gondoltam egy merészet, és kipróbáltam, milyen a rozmaringos baracklekvár.
Olyan, mint a sima, egy egészen finoman elősejlő rozmaring utóérzettel.

Rozskenyéren kecskesajttal meg aztán pláne!

1,2 kiló barack
24 deka cukor
10-12 cm hosszú friss rozmaring ág.
A rozmaringot kihalásztam, mikor kész lett, és eldobtam.

2 db 0,33 literes üveg lett belőle, és még egy nagyobb kóstolónyi, de hát az újdonságot be kell vizsgálni.

Indiai mángoldból

Ha indiai étteremben eszem, óriási önuralmamba kerül, hogy ne mindig palak paneert rendeljek, kóstoljak meg mást is. Lehet különben, hogy a helyzet csak azért ilyen komoly, mert nemm járok elég gyakran.

Szombaton vettem mángoldot a Hunyadin, és mivel eleve akartam chappatit sütni a reggelihez (Nem volt itthon kenyér, és nem is akartam venni. A chapati pedig annyira, de annyira egyszerű, és lehet belőle egészen keveset is csinálni), eszembe jutott, hogy valami indiaias fűszerezéssel csináljam meg a mángoldot.


Mozsárban szétnyomtam pár szem kardamomot, mustármagot, szegfűszeget, és elkezdtem szárazon pirítani. Uátna olajat öntöttem rá, és beleraktam az apróra vágott lilahagymát, kis darab csilit és a reszelt gyömbért.
Kis sütés után hozzáadtam a csíkokra vágott mángoldot, és a vékonyra szeletelt fokhagymát, római köményt és egy kis colombot. A legvégén ment bele a tejföl.

Úgy tudtam, hogy fel kellene írni a chappati pontos mennyiségeit! Persze így, egy bő hét után már csak remélem, hogy jól emlékszem. A receptek egy része teljes kiőrlésű lisztet ír, de nem mindegyik. Azzal csináltam, finom volt, de korábban próbáltam finomliszttel is, az sem rossz.

15 deka liszt - teljes kiőrlésű rozs
1 dl langyos víz
só


A lsiztet a langyos vízzel elkevertem, és nagyonrugalmas tésztává gyúrtam. Gombóc formában hagytam pihenni egy darabig. Diónyi darabokat csíptem le belőle, amikből mini gömböket gyúrtam, aztán lisztezett deszkán kinyújtottam.
Forró, száraz teflon palacsintasütőben sütöttemki.Mikor már elkezdett sülni, ha a szélét egy kanál hátoldalával lenyomjuk, felpúposodik a tészta. Meg fogom keresni azt a leírást, ahol a jelenség tudományos magyarázata is szerepelt. Addig csak a fotó. A fenti mennyiségből egy tucat chappati lett.

Csokis kuglófformában 07.14.

Fotó nincs. Illetve valaki csinált, de nem emlékszem, ki. A tortát a Kőleves kertben szervíroztuk. Igazi biciklis kaland (kosárleborulás) is megesett vele itthonról a Kőlevesig, de meg sem kottyant neki.

Az alaprecept egy nagyon csokis süti, hasonló receptekből rengeteg forog, a történelmi hűség kedvéért jelzem, hogy ez itt Bernard-tól származik, aki egy barátnőm anyukájának az ex-pasija.

Attól olyan finom, hogy rengeteg anyag van benne.

30 deka étcsokoládé
20 deka vaj
6 tojás (A recept ötöt ír, de nem figyeltem oda, és lendületből beleütöttem az összeset, ami itthon volt.)
8 evőkanál cukor
4 evőkanál liszt
35 szem rumos meggy
pár kanál meggyes rum
5-6 evőkanál cukrozatlan kakaópor

Gőz fölött felolvasztottam a csokit és a vajat. Szűrőbe tettem a meggyet, hogy lecsöpögjön.
Levettem a vizes edényről a csokis tálat, egyesével beleütöttem és elkevertem a tojások sárgáját.
Belekevertem a cukor felét (ez nem is fontos, lehet az egész cukrot a fehérjébe adagolni, sőt, úgy még egyszerűbb)
Egy csészébe pár kanál kakaóport szórtam, belepakoltam a meggyet, és megforgattam, hogy érje a szemeket. Ki akartam próbálni, hogy ez tényleg jó-e valamire. A meggyes piskóta és hasonló receptek szoktak olyat írni, hogy lisztbe kell forgatni a gyümölcsöt, akkor nem fog lesüllyedni a süti aljára. A kakaóba görgetés szórakoztató volt, és jól is nézett ki, de azt persze már nem figyeltem meg, hogy leszálltak- vagy sem, ráadásul a tálaláskor fejjel lefelé volt a torta...
A meggyről lecsöpögött rumot (és akár még egy kicsit) a tojásfehérjéhez adtam, és a cukor másik felével felvertem kemény habbá.
A csokimasszába belekevertem a négy kanál lisztet, aztán a felvert fehérjét is.

Kuglófformában sütöttem, amit alakja miatt sütőpapírral nem lehetett kibélelni, szóval nagyon izgalmas volt. Az aljába azért vágtam egy körlapot, alatta kivajaztam a formát, majd a lapot is. A formát már előbb nagyon gondosan kikentem mindenütt vajjal, és beraktam a hűtőbe, hogy rádermedjen.

A kész tészta felét-kétharmadát beleöntöttem a formába, majd rápötyögtettem a meggy egy részét. A darabszám persze nem kötelező, csak itt a születésnap miatt volt fontos. Igazából persze akkor lenne jelentősége, ha az ünnepelt egyedül enné meg. Következő adag tészta, maradék meggy, maradék tészta. Jó forró sütőbe tettem, ettől kicsit hirtelen elkészült (egy idő műlva lejjebb vettem azért a lángot), de a recept 180 fokot ajánl, az jónak tűnik. Őzgerinc, vagy bármilyen más formában is meg lehet sütni, vigyázni kell, inkább maradjon puha, mint hogy kiszáradjon, ez mégiscsak egy moelleux au chocolat.

A sütőből kivéve papírt tettem egy rácsra, arra borítottam. A forma alját hideg vizes konyharuhával hűtöttem. Simán kijött, sérülés nélkül. Kihűlés után kakaóport szitáltam rá.

Somló - Szigetköz via Hanság

-

Úton a Somló felé.

Egyre közelebb a Somlóhoz
(hátunk mögött egyébként a vihar is közelít, de mi
előbb érünk oda, és fedél alól, padon ülve, juhfarkot
kortyolgatva, zsíroskenyeret falva várjuk végig míg elül.

Második nap. Eső. Finisben. Cél a beledi állomás.

Harapjunk valamit a beledi húsbolt előtt.
A multifunkci biciklis táska.

Naplemente a Rába fölött. Ellenfény.

Utolsó fröccsözés Győr felé.

Hazafelé a paklikocsiban.

Bicikli váz II. A várakozás

Újabb fordulatok vannak, haladás nincs.
Az aranykezű szerelőt biciklis baleset érte, lábadozik.
Én csendben reménykedem. A bicikli szegény vár egy idegen műhelyben, a kölcsönbringát lassan vissza kell adnom, előleg a szerelőnél....
Lehet küldeni a pozitív energiát!
(addig is megyek, tekerek egy jót a Dunántúlon)

Naptej

és mellékhatásai. Avagy ibolyán innen és túl.

Szombaton a piacon azt vettem észre, hogy nem érzem a zöldségek, gyümölcsök illatát.
Szokásom megszagolni a gyümölcsöket és egyes zöldségeket, így választom ki, hogy melyikből vegyek. Különösen jól bevált a módszerem a paradicsomnál. Most viszont azt vettem észre, hogy az orrom cserben hagy, nem érzek semmit.

Talán a tavalyi volt az első nyár, hogy a városban teljesen normál közlekedéshez is kentem magamra naptejet, eléggé elrémiszt, mikor bemondják a rádióban az UV sugárzást. Egyébként nem szoktam testápolót, meg más illatosított szereket használni magamon, csak nagyon tiszta olajakat, vagy azzal készült krémet, és biztos vagyok benne, hogy a naptej miatt nem éreztem semmit, mert ráadásul az ébredés utáni első órákban a szokásosnál is érzékenyebb a szaglásom.

Tehát itt a nagy dilemma - keljek korán (vagy kockáztassak) és menjek naptej nélkül a piacra?

Ennek a bejegyzésnek pedig az a mellékhatása, hogy felfedeztem, észrevétlenül csatlakoztam ahhoz az iskolához, amely szerint a paradicsom gyümölcs. Ugyanis egyetlen más olyan zöldség sem jut eszembe, amit szagolgatnék a piacon. Csak a paradicsom, és a gyümölcsök.

Szombat délelőtt

-

Mégpedig egy nyári szombat délelőtt Budapesten. Sőt, Pesten.
Kölcsönbiciklimmel elkarikáztam a Hunyadi térre. Alig voltam még ott idén. Főleg nyáron érdemes, ilyenkor összehasonlíthatatlan a kínálata a Nagycsarnokéval (amivel szép lassan barátságot kötök egyébként, kezdem kiismerni, és megtalálni azt a pár helyet, ahol vásárolok).

Van például rengeteg virág, és aprószemű, teljesen jó sárgabarack 120-ért, rebarbara 500-ért és csudaszép mángold. De ami igazán odavisz így nyáron, mikor a valódi szezon elkezdődik, az a paradicsom, amire végképp nagyon háklis vagyok, nem bírom a vízízű vackokat. A Hunyadin pedig van egy stand, ahol igazán finom, évekkel ezelőtt véletlenül fedeztem fel, azóta visszajárok, eltevéshez is innen szoktam hazaegyensúlyozni a biciklin a teli kosárnyit.

Bár a Kincsünk a piac- osokkal nem találkoztam (múlt heti akciójuk itt), azért volt ismerős is, ráadásul fotóssal megerősített csapat - egy esetleges piacos fotókiállítást tervezgettek.

Kedvenc nénimet hiányolom csak, akit idén még egyszer sem találtam kint, azt hiszem, Terike a neve. Csak tavasztól őszig árul, salátát, spenótot, bazsalikomot, bébicéklát és még néhány dolgot, mind a sajátja. Aggasztó az eltűnése, próbálom kideríteni, mi lehet vele.



A levendula, mait vettem, ha minden igaz, olyan helyről jön, hogy ételbe is tehetem. Van ez a levendulás fagyi, ami roppant csábító, meg egyszer még a trou normand klubban felmerült egy levendulás creme brulée... azt hiszem, a nagyját szárítva téliesítem.

Hazafelé pedig egy másképp - másért kedvenc helyemen, a Mikszáth téren kávéztunk a Lumen teraszán, aminek a léte nagy öröm, mert oly sokáig állt itt ez a jó kis tér csupa ellenszenves vendéglátóssal -nagyon kellett egy, ahova végre jó beülni. Itt ráadásul minden hónap első szombatján brunch van 11-től, ami nagy kedvenc műfajom. Volt már, hogy pont pechünk volt vele, mert egy brunch-napp reggelén akartunk ott reggelizni, de túl korán. Mindenesetre most megjegyzem.

Bicikli váz I. A Törés

Kedd este, mikor zárás előtt két perccel megérkezve sikerrel postára adtam az NCA elszámolást, és elindultam a Bem mozi szomorú záróbulijára egyszer csak azt éreztem, hogy imbolyog alattam a bicikli. Nagyon fura volt, semmi eddigi hibára vagy sérülésre nem hasonlított. Az úton legalább ötször megálltunk, és próbáltunk rájönni, mi lehet az. Kipakoltam a kosarat, levettem a kosarat, megnéztem nem lazult-e ki a kerék, biciklit cseréltünk - de nem jöttünk rá, mi a gond. A mozinál aztán leszólítottam két futárkülsejű srácot, akik épp a biciklijüket lakatolták le, ugyan szakértsék már meg. Megnézték, szerintük kormánycsapágy, tízperces munka, nyugodtan hazamehetek vele, csak óvatosan. Szép óvatosan haza is jöttem, majd másnap reggel irány a szerelő. Ott derült fény a nagy rejtélyre: a váz bizony egyszerűen el van törve. Egész elöl, a kormánynál (vagyis a muffnál - ezt a szót biciklirészként most hallottam először) az alsó cső, teljesen körbe. Pár milliméteren tartotta össze az őrangyalom, gondolom két ujjal.

Felhívom a figyelmet a felső csövön jól olvasható long life quality feliratra
(bár a bringaboltos tulaj szerint az a cirka 30 év egy biciklinek elég long life)

Első körben ugye az ítélet kuka volt, majd' elsírtam magam, ráadásul azonnal le is támadt az üzletben egy gátlástalan hullarabló, és alkudni akart a csomagtartómra - hihetetlen, hogy valakiben ennyi tapintat ne legyen...

A címből biztosan sejtitek már, hogy nem itt ér véget a történet. Hiszen nem azért van a Recycle Mission, hogy szomorú lányok bicikli nélkül maradjanak! Kaptam egy telefonszámot a biciklivázak legfőbb gurujához, Pajti bácsihoz, hogy csicseregjek ki belőle egy árat, amiért új csövet hegeszt az elrozsdásodott régi helyére (merthogy úgy fest, belülről korrodálódott el a kívülről tök jó állpotúnak kinéző váz, jó eséllyel attól, hogy megfúrták egy helyen, hogy belül vezessék hátra a bovdent, és a lukon szép lassacskán befolyt a víz).

Az összes apró fordulattól megkímélem a kedves blogolvasókat, de azért azt muszáj elmesélnem, mennyire végtelenül lúzer érzés 35 fokban gyalogolni vagy BKV-zni a városban hónom alatt egy bicikliskosárral, amit megtöltenek az első szomorú lendülettel leszerelt kiegészítők, valamint a két lakat.

Ez a kép itt csak azért, hogy az előzőt
kontextusba helyezze (+ a naplemente szépsége)

A jelen állás az, hogy biciklim egy szuperprofi, ám léha srác kezében van, aki majd szétszedés után kiviszi a beteg vázat a guruhoz, Pajti Bácsihoz, és az új vázra pedig visszaépíti a biciklit. Ehhez gyakran kell majd a nyakára járni, bár ebben már más is ígért támogatást.

PS. Talán mondanom is fölösleges, hogy jövő csütörtökön indulunk a nyári bringatúrára a Ság, Somló környékére, a Hanságba és a Szigetközbe...

Clafoutis

Az első idei, sárgabarackkal.
Eredetileg a franciák magozatlan cseresznyével csinálják. Erős érvük, hogy maggal együtt jobb lesz az íze. Külföldiek ezt azt hiszem, nem érthetik... Én magozott meggyel szoktam egyébként, mivel a meggynek eleve több íze van süteményben. Aki tehát igazit akar, az nem magoz, helyette később köpköd.

Begyújtottam a sütőt.


A sütőformát kibéleltem megvajazott sütőpapírral. Simán kivajazni is elég, valószínűleg.
A forma teljes felületét kiraktam a feldarabolt gyümölccsel.

Összekevertem a tésztát:
2 deka olvasztott vaj
2 dl tej
3 tojás
3 kanál liszt
4 kanál cukor

A hozzávalóknak ez sem az "érkezési", sem a logikus sorrendje. Azért így írtam, mert nekem ezzel sikerült memorizálni a receptet: 5 dolog kell bele: kettőből két egység, kettőből három, és egyből négy. Lehet, hogy másnak ez nem segít, de hátha.

A tésztát a gyümölcsre öntöttem, és beraktam a meleg sütőbe. Öt-tíz perc múlva kisebb lángra vettem. 20-25 perc alatt kész. Melegen, langyosan és hidegen egyaránt finom. Szállítani csak a sütőtállal együtt érdemes, másképp nagyon megsínyli a külcsín.

Könnyű rákapni, mert gyors, csupagyümölcs nyári desszert, úgyhogy figyelmeztetésképp megosztom történetemet a három lányról, akik Mikszáth téri legendás lakásukban egy nyáron át mindennap sütöttek clafoutis-t. Három ember néhány perc alatt el tud tüntetni egy ilyet, de én, ha kicsit összekapom magam, egyedül is elbírok vele. Hogy visszatérjek a történethez: a tanulság nyár közepe felé kezdett kirajzolódni, meglepetésszerű kilók formájában. A látszat tehát, hogy ebben alig van anyag, ne tévesszen meg senkit. Mások egyébként azzal a felkiáltással tömték magukba lelkesen, hogy mivel teljes kiőrlésű liszttel készült, kifejezetten egészséges étel.

Azóta csináltam egyet, amit V. ötlete nyomán rozmaringgal ízesítettem, és tényleg nagyon passzol a sárgabarackhoz, ajánlom kipróbálásra bármilyen barackos sütiben.

Meggy mérleg

Íme a bejegyzés, ami valószínűleg senkit nem fog érdekelni, vigaszul iderakok legalább egy tavalyi képet. Idén a zuhogó eső és az októberi hőmérséklet miatt ilyenek nem készülhettek, a konyhában kuksolva magoztam, semmi D vitamin....

12-13 kiló tiszta súlyú meggy (leszárazva, kimagozva mérve)
Érdekelne egyébként, hogy mi a súlyarány a száras-magos meggyhez.
Majd legközelebb. Ez egy teli kosárnyi és egy teli vödörnyi volt.

11 üveg meggylekvár (10 közepes, 1 kicsi) - kb 6,7 kiló meggy
azaz: egy üveghez 60-70 deka meggy kell

5 pici üveg Feketeerdő lekvár
1,5 kiló meggyből

8 üveg +1 bol mázli lekvár
2 kiló meggy, kb 1 kiló málna, 0,8 kiló ribizlivelő

3 üveg alkoholban elrakott meggy

1 Feketeerdő torta: 50-60 deka meggy

+ amit közben megettem.

Az egészhez valamivel több, mint két kiló cukor.

A magokból pedig kispárna készül, majd beszámolok arról is.
A szárát kidobtam, annak a hasznosítására még nem találtam ötletet.

A Feketeerdő (Schwarzwald) bűvöletében

telik a meggyszezon.
Hétvégén szülinapi (85) feketeerdő torta. Szép is volt egyben, és finom is, csak a darabolás okozott gondot egy kissé. Még van rajta mit csiszolni, ha jövő nyárig nem felejtem el a tanulságokat...

Ma pedig, túl nemcsak a tortán, de úgy tíz üveg meggylekváron, a tervek között még mázli lekvárral és kis alkoholban eltett meggyel (és a kezemről ki tudja mikorra kopik majd le ez a ronda kékes árnyalat...) erre a receptre akadtam.

Annyit egyszerűsítettem rajta, hogy a kész lekvárt (amit quittin, fixáló és hasonlók nélkül, cserébe viszont elég hosszan főztem) lehúztam a tűzről, beledaraboltam a csokit, miután megolvadt, még egy percre visszatettem a gázra, hozzáöntöttem a konyakot, és ment is az üvegbe.

Lekvár:
1,5 kiló meggy
10 deka cukor
15 deka étcsoki (+50%-os Cote d'Or)
fél deci konyak

Mivel a meggy jó érett, és édes volt, meg gondoltam, a csokihoz jobb, ha kicsit pikáns marad, csak minimális cukrot tettem bele.

június 16. húsz éve

Reggel hallgattam a rádióban Orbán Viktor 1989-es beszédét, és elsírtam magam. Milyen fogékony vagyok a patetikus pillanatokra!
Még csak nem is nosztalgia, mert nem voltam a Hősök terén (a politika csak később kezdett érdekelni), egy barátnőmmel a Dagály strandon voltunk kertészek azon a nyáron, aznap is.



A NAVA közzétette a teljes 8 órás felvételt.

Szülinapi mini

-

100% teljes kiőrlésű rozs

-

Első igazán sikerült kenyerem a címben szereplő paraméterekkel. Nem kemény, nem túl sűrű, mindenhol átsült. Roppant büszke vagyok!

Rozslisztes kovásszal készült, egyik felébe mazsolát is tettem.

Rebarbaratorta

Régi, jól bevált darab, az alapötlet (narancslé) egy rebarbarás crumble receptből származik, ha jól emlékszem.
Általában istenien tocsog a narancsos-gyömbéres szirupban, és minden ragad tőle, de most egy fantasztikus technológiai újítással ezt kivédtem.
A rebarbara saját ültetvényről származik, így a sovány termés miatt most csak két mini tortára futotta belőle, de a mennyiségeket megpróbálom egy átlagos méretű (vagy 5-6 mini) tortára megadni.

20 deka liszt
10 deka vaj
hideg víz

fél kiló rebarbara
1 narancs leve
2 ek méz
diónyi (lehet nagyobb is) gyömbér
néhány kanál barna cukor


Érdemes a sütés előtti nap félig megcsinálni (akár 2-3 nappal korábban is lehet), de utolsó pillanatban is összedobható azért.

A rebarbarát feldaraboltam, és a mézből, narancsléből, narancshéjból és gyömbérből összeállított pácban beraktam a hűtőbe. A gyömbért fokhagymaprésen szoktam átnyomni. Ebben néhány napig állhat a rebarbara.
A lisztet elmorzsoltam a hideg vajjal, és kis vízzel kemény tésztát gyúrtam belőle. Ezt legalább fél órát kell hagyni a hűtőben állni. Lehet tenni bele egy-két kanál cukrot is, most nem tettem.

A tésztát sütőpapíron kinyújtottam, kibéleltem vele a formát. Papír nélkül is lehet, az kevésbé pazarló, csak kicsit többet kell mosogatni (igazából utálom, hogy a receptek folyton tele vannak olyanokkal, hogy alufóliával meg ezzel-azzal fedjünk be dolgokat, meg béleljünk ki tálakat/formákat, mikor egy fedő is megtenné, vagy egy kicsit hosszabb mosogatással ez kiváltható lenne. Csomó szemetet termelünk így főzés közben feleslegesen. De a sütőpapírt én is sokszor így használom, azzal nyugtatva a lelkiismeretemet, hogy a papír még mindig kevésbé gáz, mintha alufóliát vagy folpackot használnék állandóan). Mivel vajas a tészta, simán is mehet a formába, nem fog leragadni (hacsak nem a leszivárgó sziruptól), nem kell kikenni előtte a formát.
A rebarbarát leszűrtem, és elegyengettem a tészta tetején, 4-5 ek barna cukorral megszórtam, és betettem az egészet az előmelegített sütőbe.


Itt jön a technológiai újítás! A "páclevet" nem öntöttem rá, hanem sűrűre forraltam, miközben sült a torta. A szinte kész tortát kivettem a sütőből, meglocsoltam a sűrű sziruppal, és visszatettem még tíz percre.

Spárga puding

Valószínűleg az idei utolsó adag spárgából (Faddról érkezett) készült ez a valami. Olyan lett, amilyennek elképzeltem (finom), csak még ki kell találni, hogy mi egészítené ki jól, hogy igazi előétel - kompozíció váljék belőle.


A megtisztított spárgát egy ujjnyi vízben megpároltam, aztán a víz nagy részét leöntve leturmixoltam. Azt hiszem, gondosabbak itt át is szűrhetik egy szitán. A tálat kiolajoztam, a spárgába kevertem pár kanálnyit a gratin szószból (még fűszerezés előtt), sóztam, és szerecsendiót reszeltem a tetejére.

A tálat egy vízzel töltött tepsibe állítottam, kb 160-180 fokos sütőben készítettem el. Kicsit meg kell bökni a tálkát, akkor lehet látni, hogy megkötött-e már. Langyosan és hidegen is finom volt, legközelebb talán egyszemélyes tálkákban csinálnám. Nem tudom a pontos mennyiségeket, de próbálok tippelni egy receptet 3-4 kis adagra, szerintem nagyot nem lehet tévedni.

Fél kiló spárga
1 tojás
1 dl tejszín
só, szerecsendió
olaj/vaj a tálka kikenéséhez

Zöldséges tészta gratin

A gratin-t úgy szokták magyarul, hogy csőben sült - ennél még a rakott is jobb, bár esetünkben nem egészen igaz.


Egy közepes cukkinit félkarikákra vágtam, kiolajozott sütőtálban összekevertem másfél csokor feldarabolt újhagymával, és pár kanál olajjal, majd beraktam a sütőbe közepesnél nagyobb lángon. A tésztát közben megfőztem. Érdemes figyelni, hogy nagyon al dente legyen, mert még puhul később.

Mikor a zöldség már félig megsült, hozzádaraboltam egy fej friss fokhagymát, belekevertem a főtt tésztát, és leöntöttem a tojás - tejszín - tejföl keverékkel, amibe só, bors és provence-i fűszerkeverék került még, meg egy kevés a tészta főzővizéből. Tetejére reszelt sajtot szórtam.

Hozzávalók itt:
1 közepes cukkini (40 deka?)
másfél csokor újhagyma
1 fej friss fokhagyma
3-4 kanál olívaolaj
15 deka tészta (itt farfalle)
3 kanál tejföl
1 deci tejszín
2 tojás
reszelt sajt

Nagyjából három adag, ha mondjuk van előétel és/vagy desszert, esetleg mellé egy saláta. Ha nincs, akkor inkább kettő. Nyáron sokféle zöldséggel elkészíthető, például paradicsommal, padlizsánnal, bármilyen tökfélével, és fűszerezéssel is változatossá lehet tenni. Nagyon finom.

Újkrumpli zöldben

_

Már majdnem közzétettem a bejegyzést, mikor eszembe jutott az aktuális VKF kiírás, amire nem terveztem küldeni semmit. Most akkor mégis.

Az a fajta étel, ami abból született, hogy több hozzávalóból is csak kisebb mennyiség volt itthon, és még olyan praktikus megfontolásokból, miszerint az újhagyma zöldje hamar elszárad, jobb azonnal felhasználni, még ha az egész hagyma nem is fogy el. Nagyon finom, zsenge tavaszi egytál étel lett belőle, de bármelyik alkotórésze elhagyható, ha épp nincs kéznél.

Az alábbi mennyiségből két adag lett.

8 szem újkrumpli
20 deka spenót
2 friss fokhagymaszár
fél fej friss fokhagyma
3 csomag újhagyma zöldje
2 kanál olívaolaj
1 dl tejszín
3 ek sűrű tejföl

A megmosott, félbevágott újkrumplit elkezdtem sütni néhány kanál olajon, az edényt időnként rázogatva, dobálva. (Ez a pommes de terre sautées, aminek magyarul nincs neve, talán azért, mert nem is nagyon szoktuk így készíteni. Nekem mindenesetre nagy kedvencem, volt idő, hogy hetente legalább egyszer ezt ettem)
Mikor a krumplinak már szép színe volt, és majdnem késznek tűnt, rádobtam először az összetépkedett spenótot, majd az újhagyma és a fokhagyma felvágott zöldjét.

.
Miután a zöldek kicsit összeestek, egészben beledobtam a zsenge friss fokhagymagerezdeket, felöntöttem a tejszínnel (igazából tejszínt nem is tennék bele, csak tejfölt, de először úgy emlékeztem, hogy azt nem vettem...) és a tejföllel, sóztam, borsoztam, még pár percig hagytam párolódni fedő alatt.

Azért érdemes megvárni, hogy a krumpli teljesen (vagy majdnem) átsüljön, hogy a zöldekkel már ne kelljen hosszan főzni. Eredetileg reszelt sajttal a tetején képzeltem el, de végül úgy éreztem, az csak lenyomná a friss, zöld ízeket.

A köztes stádiumokban fotogénebb volt, de a történelmi hűség kedvéért egy kép a végeredményről is.